Valami nincs rendben ebben a Paradicsomban

Valami nincs rendben ebben a Paradicsomban,
Mert először a szeretetünk hiánya az,
Ami a szívünkre csavarodik,
Aztán a mindent elöntő gyűlölet
Eliszaposodása, mélysége,
A száguldó utak mellett sűrűsödő sírkeresztek
Friss koszorúi és a kukákba dobott csecsemők
Szörnyű magányossága, árvasága,
Korcsosuló lelkünk együgyűsége és idegensége,
Amikor a szavakat kifacsarjuk, eltorzítjuk, átértékeljük,
Kimossuk és kiteregetjük, mint egy elkoszlott ruhát,
Miközben sekélyes gondolatainkat
Fennhangon hirdetjük.
Valami nincs rendben ebben a Paradicsomban,
Hiszen bűneink egyre szaporodnak,
Mert elfelejtettük már a zöldülő fák és bokrok
Egyszerűségét, tisztaságát,
Csak az emberi hatalom képmutató varázslatát csodáljuk:
A szabadság szabadossá vált körutjait,
Az eszméletlenségig túlkiabálható tereit,
Vándor állatait, csigalassú eszméléseit,
Szamár indulatait, papagáj kirakatait,
Karvaly gazdagjait, skarabeus szegényeit,
Mint megkövült csillagállatok
Dicsérve önmagunkat, akár a meztelen illatokat.
Valami nincs rendben ebben a Paradicsomban.
Valami nincs…