Mohóság

Wir sind nicht einig.

Rilke

Mert minden második éjjel az első
Éjszaka kritikája,
És minden harmadik éjjel
A másodiké;
És mindegyiken micsoda mohóság!
Egyszer erős hátára vett,
Aztán partra vetett az elíziumi kék Víz;
Tajtékzó taréjai a béke fölött
Azon az éjjel összecsaptak.
Nem ő lett szerelmes a körme
Hegyéig az abszurd évszakba,
A májusi télbe, de ő
Választott bort, ínyéhez illőt,
Ő döntött az éjszakák felől.
Nem egyezünk.

Minden második éjjel az első
Éjszaka kritikája,
És minden harmadik éjjel
A másodiké;
És ama trópusi reggel
Már a közös hiúság kritikája:
Nem egyezünk.
Hátára vesz, és undokul elejt.
Medencényi emlékeztető
Marad utána a házban.
Csöppenként visszabújik a csapba,
A medrébe, a forrásba:
Örökre. És nem örökre.
Elrejtőzik, fájdalom képében előjön.
Megmártóztam benne, száradok.