2010. május 31., hétfő

Reménytelenül


Lassan, tünődve

Az ember végül homokos,
szomorú, vizes síkra ér,
szétnéz merengve és okos
fejével biccent, nem remél.

Én is így próbálok csalás
nélkül szétnézni könnyedén.
Ezüstös fejszesuhanás
játszik a nyárfa levelén.

A semmi ágán ül szivem,
kis teste hangtalan vacog,
köréje gyűlnek szeliden
s nézik, nézik a csillagok.

2010. május 30., vasárnap

Bizonyos érettkori remekművek szelíd lázadása


Ti édesek, dagályosak, avatagok,
a legtöbbet tőletek tanultam s komolyan
köszönöm, hogy nem lettem olyan,
mint ti - utolszor hálát mormolok

Aztán végképp eleresztem e nem
kívánt szorítású kezeket
- már tilalomként is érvénytelenek.
Fonákról sem segíthetnek nekem."

2010. május 25., kedd

Százhuszat verő szív


Szolgált a szerelem – szolgáltam én
alázattal a szerelmet,
s voltam olyan fagyokba vetett,
mint a küszöbre rakott zabi gyermek.
Öleltem, mint az utolsó görcs a szívet,
szinte már könyörögve,
és ugatott a szívem a magány ólja előtt,
kúszva hiába-kapart küszöbökre.

Jónást a cet: – magába zárt a test,
ez az esetlen állat,
átúszta velem a tiszta óceánokat,
itatott velem pocsolyákat;
éhei jászlaihoz négylábra alázott – de a sors
meredekjén ő emelt szakadásig,
kínjaitól üvöltve a földbe haraptam,
s önkívületben ittam gyönyöre muzsikáit.

Dolgoztam – mint az akác-törzs a homokon -
égre emelve a munka termő ágát,
s fejem alá vetettem a lustaság
felhőkön úszó szénaágyát.
Mások bajainak gerendáiból ácsolt
tutajon örvénybe eveztem,
s az én nyomorúságom kis gyufaszálaival
tüzet adni siettem.

Meneteltem hűen a sorban, hadakoztam az élen,
soha nem menekültem,
de a pázsitokon fegyvereim ledobáltam,
s meztelenül heverésztem a fűben.
Csillagokért magasodtam – s a földre hajoltam
madarak lábanyomát imádni;
fölöttem rakéták szálltak – kezem fejéről meg
verseim piros katicabogárkái.

Ó, minden voltam én, amire
a lélek fényes!
És engedelmesen letérdeltem a test
minden ítéletéhez.
Mindenre felragyogtam, ami fókuszaimat
pásztázva kereste,
a sejtések szétszórt sugarait tűzzé
lobbantottam, én – a tiszta lencse.

Úgy éltem, mint a százhúszat verő szív,
úgy gyűlöltem és szerettem:
mindenhez úgy fogtam, kívánva,
hogy az legyen a vesztem!
Úgy éltem én, ahogy itt élni kell,
ahogy érdemes élni!
Egy emberöltőt éltem – de a sorsom
történelem és ezerévnyi!

2010. május 18., kedd

Amiként kezdtem


Amiként kezdtem, végig az maradtam.
Ahogyan kezdtem, mindvégig azt csinálom.
Mint a fegyenc, ki visszatérve
falujába, továbbra is csak hallgat,
szótlanul űl pohár bora előtt.

2010. május 14., péntek

Itt a válasz



Ez a válasz mielőtt kérdeznéd mindenki jól van
Ez a válasz mielőtt kérdeznéd mindenki jól van

Mindent felvettünk már mégsem azt ami fájt
Csak bólintottak jól van öreg, jól van
Az a baj hogy a sok hülye jó szó a gyomrunkba görcsösen beleállt
Amit teszünk vajon mért van, vajon mért van
Mert a válasz mit senki se kérdez
Nálam régóta készen áll

Veled gyermek lettem nálad biztos a hely
Hiszen súgtad nagyon jó vagy, nagyon jó vagy
S fenéken rúgtál úgy ahogy mindkét lábbal kell, hej
És ha fáj neked megbocsátom jó vagy, nagyon jó vagy
Mert a válasz mit senki se kérdez
Nálam régóta készen áll

Ez a válasz mielőtt kérdeznéd mindenki jól van
Az a válasz mielőtt kérdeznéd mindenki jól van

Visszaszámolok, valamit elhagyok
De itt vagyok, újra indulok, jól van, jól van
Ennyi az életem, nem szégyellem
Csak még legyen legyen alkalom, hogy bizonyíthatom
Hogy ez is én vagyok, hogy jól vagyok
Add vissza a hangokat végre
Kiabálnék, hogy más is hallja már

Ez a válasz mielőtt kérdeznéd mindenki jól van
Itt a válasz mielőtt kérdeznéd mindenki jól van

2010. május 11., kedd

Csend


Én nem tudok a csendről
melybe száz forró titok
és jövendő viharok lelke ébred
hol nászát üli száz rejtett ígéret.
A csendről, melyre mennydörgés felel
idegzett húr most, oh most pattan el
vagy fölzengi a nagy harmóniát
az életet, az üdvöt, a halált.
Mindegy, valami jönni, jönni fog!
- Ily csendről nem tudok.

De ismerem, hol bús töprengés ág-boga terem
a csonka múlt idétlen hordozóját
sok-sok magános, lomha alkonyórát
melyből a szótalan, közömbös árnyak
vád nélkül, halkan a szivemre szállnak
s a szívnek várni, várni nincs joga
úgy jő a holnap, ahogy jött a ma
míg percre perc születni kénytelen
- e csöndet ismerem.

2010. május 6., csütörtök

Jókedvet adj


Jókedvet adj, és semmi mást, Uram!
A többivel megbirkózom magam.
Akkor a többi nem is érdekel,
szerencse, balsors, kudarc vagy siker.
Hadd mosolyogjak gondon és bajon,
nem kell más, csak ez az egy oltalom,
még magányom kiváltsága se kell,
sorsot cserélek, bárhol, bárkivel,
ha jókedvemből, önként tehetem;
s fölszabadít újra a fegyelem,
ha értelmét tudom és vállalom,
s nem páncélzat, de szárny a vállamon.
S hogy a holnap se legyen csupa gond,
de kezdődő és folytatódó bolond
kaland, mi egyszer véget ér ugyan -
ahhoz is csak jókedvet adj , Uram.

2010. május 3., hétfő

When Your Minds Made Up


So
If you ever want something
You call, you call
And I'll come running to fight
And I'll be at your door
And there's nothing worth running for

When your mind is made up
When your mind is made up
There's no point trying to change it
When your mind is made up
When your mind is made up
There's no point trying to stop it

You see you're just like everyone
When you share your falls
All you want to do is run away
And hide all by yourself
When there's fall, there's fall
There's nothing else

When your mind is made up
When your mind is made up
There's no point trying to change it
When your mind is made up
When your mind is made up
There's no point even talkin'
When your mind is made up
When your mind is made up
There's no point trying to fight it
When your mind, your mind

There's no point trying to change it
When your


So
If you ever want something
Then you call, call
Then I'll come running

2010. május 2., vasárnap

A királyfi három bánata





Amikor születtem, nem jeleztek nagyot
messiás-mutató különös csillagok,
csak az anyám tudta, hogy királyfi vagyok.
A többiek láttak egy siró porontyot,
de anyám úgy rakta rám a pólyarongyot,
mintha babusgatná a szép napkorongot.

Maga adta nékem édessége teljét,
úgy ajándékozta anyasága tejét,
hogy egyszer földnek bennem kedve teljék.
Isten tudja, honnan, palástot keritett,
aranyos palástot vállamra teritett,
fejem fölé égszin mosolygást deritett.

Ma is úgy foltozza ingemet, ruhámat,
ma is úgy szolgál ki, főzi vacsorámat,
mint királyi ember királyi urának.
Amerre én jártam, kövek énekeltek,
mert az édesanyám izent a köveknek,
szive ment előttem előre követnek.

Amig ő van, vigan élném a világom,
nem hiányzik nekem semmi a világon,
három bánat teszi boldogtalanságom.
Az egyik bánatom: mért nem tudja látni
egymást a sok ember, a sok-sok királyfi,
úgy, ahogy az anyjuk tudja őket látni?

A másik bánatom: hogyha ő majd holtan
fekszik a föld alatt virággá foszoltan,
senki se tudja majd, hogy királyfi voltam.
Hogyha minden csillag csupa gyémánt volna,
minden tavaszi rügy legtisztább gyöngy volna:
kamatnak is kevés, nagyon kevés volna.

Hogyha minden folyó lelkemen átfolyna
s ezer hála-malom csak zsoltárt mormolna,
az én köszönetem igy is kevés volna.
Hogyha a föld minden szinmézét átadom,
az o édességét meg nem hálálhatom,
ez az én bánatom, harmadik bánatom.

2010. május 1., szombat

Monológ


Mondj kevesebbet, mint amennyit érzel.
A biztosnál is mondj kevesebbet - még, ha
kopárrá lesz is a látszat így;
hogy a keserű csalódásban oly gazdag világ
édes-csalódás-állománya (olykor és esetleg)
gyarapodhassék.
Ezt csakis a Kevesebb által érheted el.
Sokból túl sok van. Az embléma
rég eltakarja a tárgyat, az ár az árút,
a nyelv a beszédet.
És talán
örökre fogadd meg, hogy Valamirevaló Ügyben
sosem ejtesz ki a szádon afféle
hazárd, veszélyes, viszolyogtató szavakat, mint
"örökké", mint "soha".