tag:blogger.com,1999:blog-22922069611815729112024-03-05T12:53:27.122+01:00Ha ez a szívem, hát röhögnöm kell...Unknownnoreply@blogger.comBlogger483125tag:blogger.com,1999:blog-2292206961181572911.post-86579583409042332792015-04-28T21:42:00.001+02:002015-04-28T21:42:39.494+02:00A kis Momo egyet tudott, ahogyan rajta kívül senki: hallgatni másokat. Nincs ebben semmi különös, mondhatja netán némelyik olvasó, hallgatni akárki tud. Csakhogy ez tévedés. Valóban hallgatni a másikat csak igen kevés ember tud. S ahogyan Momo értett ehhez, annak a világon párja nem volt.<br />
Momo úgy tudott hallgatni, hogy ostoba embereknek egyszeriben okos gondolatuk támadt. Nem mintha bármit szólt vagy kérdezett volna, ami a másikból előcsalogatta az okos választ, dehogy, ő csupán ült és hallgatott, teljes figyelemmel és odaadással. Közben nagy, sötét szeme a másikon függött, s az úgy érezte, hirtelen gondolatai támadnak, amelyekről soha sejtelme sem volt, hogy benne rejtőznek.<br />
Úgy tudott figyelni, hogy tanácstalan, határozatlan emberek egyszeriben pontosan tudták, mit akarnak. A félénkek hirtelen szabadnak s bátornak érezték magukat. A boldogtalanok és szorongók bizakodók és boldogok lettek. S ha valaki úgy hitte, élete célt tévesztett, s nincsen értelme, ő maga csupán egy a milliók közül, valaki, akin semmi se múlik, s egy szempillantás alatt pótolható, akár egy lyukas cserép - s elment, és mindezt elmondta Momónak, már azalatt, amíg beszélt, titokzatos módon megvilágosodott előtte, mekkora tévedésben volt, hogy úgy, ahogyan van, csak egyes-egyetlen az emberek közt, s éppen ezért a maga módján különösen fontos a világnak.<br />
Így tudott Momo figyelni.<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjVLD-YmgTunonf1bhfUMQRcXNdRf27uYRh4fwKynXzVYOGP7P9AJr7Ak8l0VSUJKYKnV6ISG_DT0pgIIAxOKp_qq1B1PH8_kPLTbU3QTUe2uiyi6_vgfqO2gQxP5DooNOcpDV3jEVGcmU/s1600/momo_by_Daniella212.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjVLD-YmgTunonf1bhfUMQRcXNdRf27uYRh4fwKynXzVYOGP7P9AJr7Ak8l0VSUJKYKnV6ISG_DT0pgIIAxOKp_qq1B1PH8_kPLTbU3QTUe2uiyi6_vgfqO2gQxP5DooNOcpDV3jEVGcmU/s1600/momo_by_Daniella212.jpg" height="320" width="240" /></a></div>
Unknownnoreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2292206961181572911.post-56943472629053728772015-04-26T12:20:00.001+02:002015-04-26T12:20:39.672+02:00<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiK5kCP3JtYChCk5tYJ-RRPxg_h7yByv4S7M0RSpntXxbPL9eL392Ew0w_z33q0hhTzDggHnMA0TuPVtJtAYts-ZZXfgoq6VA6jRuBO-54zC_5VA6UpIwaY9jNEzO13sd9dNrlYzEJk0ys/s1600/Naima_by_AlexJHH.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiK5kCP3JtYChCk5tYJ-RRPxg_h7yByv4S7M0RSpntXxbPL9eL392Ew0w_z33q0hhTzDggHnMA0TuPVtJtAYts-ZZXfgoq6VA6jRuBO-54zC_5VA6UpIwaY9jNEzO13sd9dNrlYzEJk0ys/s1600/Naima_by_AlexJHH.jpg" height="212" width="320" /></a></div>
Tamina kávét és calvadost szolgál föl a vendégeknek (nincsenek sokan, az eszpresszó rendszerint félig üres), aztán visszamegy a bárpult mögé. A pult előtti magas széken csaknem mindig ül valaki, aki beszélgetni akar vele. Mindenki szereti. Tamina ugyanis meg tudja hallgatni, amit az emberek mesélnek neki.<br />De vajon igazán hallgatja őket, vagy csak figyelmesen és szótlanul néz rájuk? Nem tudom, és nem is olyan fontos. A fontos az, hogy nem szakítja félbe őket. Hiszen önök tudják, hogy van az, amikor ketten beszélgetnek. Az egyik mond valamit, és a másik a szavába vág: <i>Ez pontosan olyan, mint amikor én, én...</i> és addig mesél magáról, amíg az elsőnek nem sikerül azt mondania, hogy: <i>Ez pontosan olyan, mint amikor én, én...</i><br />Az a mondatrész, hogy <i>ez pontosan olyan, mint amikor én, én...</i> a beszélgetőpartner gondolatmenetébe való helyeslő bekapcsolódásnak, a gondolat folytatásának teszik, de ez csak a látszat: a közbeszólás valójában brutális lázadás a brutális erőszak ellen, a közbeszóló célja kiszabadítani rabságából a saját fülét, és rohammal bevenni ellenfelét. Mert az ember egész élete az emberek között nem egyéb, mint harc a másik füléért. Tamina közkedveltségének egyetlen titka az, hogy nem akar mindenáron önmagáról beszélni. Ellenkezés nélkül fogadja füle megszállóit , és sohase mondja: <i>Ez pontosan olyan, mint amikor én, én...</i>Unknownnoreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2292206961181572911.post-65913938430769890602015-04-14T23:11:00.005+02:002015-04-18T11:24:27.294+02:00<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj6KXtCvAM6yXynKHk74F29KJt5xybvIuubn2nG1Hi2_T4JwigYMY06uTDP3Pt86DGK2nO_9PDUM8FHTW3F4UDR2VOZSWW5qOW8ejTSD6lQa22V45T1t2c5IAJI9z0Zidfn_b23zMgG5sY/s1600/pears_by_getested-d4bgnfs.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj6KXtCvAM6yXynKHk74F29KJt5xybvIuubn2nG1Hi2_T4JwigYMY06uTDP3Pt86DGK2nO_9PDUM8FHTW3F4UDR2VOZSWW5qOW8ejTSD6lQa22V45T1t2c5IAJI9z0Zidfn_b23zMgG5sY/s1600/pears_by_getested-d4bgnfs.jpg" height="209" width="320" /></a></div>
Egyszer séta közben anyuka a messzeségbe nézett, és megszólalt: - Hogy hívják azt a szép fehér falut? - Nem falu volt, hanem kilométerkövek. Karelt elfogta a részvét anyuka iránt, hogy ennyire megromlott a szeme.<br />
De ez a látási zavar mintha valami lényegesebbet fejezett volna ki: amit ők nagynak láttak, anyuka kicsinek, amit ők kilométerköveknek, anyuka házaknak.<br />
Az igazsághoz híven meg kell mondanom, hogy anyukának ez a vonása nem volt egészen új. Csakhogy régebben felháborította őket. Így például egy éjszaka a szomszéd ország tankjai elfoglalták hazájukat. Ez olyan sokk volt, olyan szörnyűség, hogy hosszú ideig senki se tudott másra gondolni. Az invázió augusztusban történt, amikor kertükben érett a körte. Anyuka már egy héttel azelőtt meghívta a gyógyszerész urat, hogy jöjjön el és szedjen magának belőle. De a gyógyszerész úr nem jött, és nem is mentette ki magát. Anyuka ezt nem tudta megbocsátani neki, ami a beszámíthatatlanságig ingerelte Karelt és Markétát. Mindenki a tankokra gondol, neked meg a körte jár a fejedben, vetették anyuka szemére. Nem sokkal ezután elköltöztek, anyuka kicsinyességével a tudatukban.<br />
Csakhogy: valóban fontosabbak a tankok a körténél? Az idő múlásával Karel egyre inkább tudatára ébredt, hogy a válasz erre a kérdésre nem olyan magától értetődő, mint ahogy mindig hitte, és titokban rokonszenvezni kezdett anyuka perspektívájával, amelyben elől egy nagy körte áll, valahol messze mögötte egy tank, kicsi, mint a katicabogár, amely perceken belül fölrepül és eltűnik a láthatáron. Ah, igen, hiszen anyukának voltaképpen igaza van: a tank halandó, a körte örök. <br />
<br />Unknownnoreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2292206961181572911.post-59961085927202927442015-03-20T08:29:00.000+01:002015-03-20T08:29:01.060+01:00Az ember...legfőbb ellensége saját magának. Akit csak egyszer is megérintett a valódi bűntudat, annak ezt nem kell közelebbről megmagyarázni. Aki viszont ezt nem érzi, annak is kár beszélni, ami persze semmit se von le a fent említett igazságból, csupán annyit jelent, hogy az ilyen ember öntudatlanul ellensége saját magának. E rettenetes sorstól egyedül Jézus és az ártatlanul szenvedők mentesek, de ez már megint egy másik misztériumba torkollik. Ránk, közönséges halandókra azonban nem áll.<br />
Csak így, ennek a tragikus összehasonlításnak a fényében érthetjük meg az Evangélium paradoxnak tűnő, de egyáltalán nem ellentmondásos igéjét: „Szeressétek ellenségeiteket!” Soha ilyen édességgel nem közölték velünk, hogy irgalmazzunk saját magunknak! Különben értelmetlen lenne, és nem is hangzott volna el a másik isteni parancs, melyet inkább Isten könyörgésének lehetne neveznünk: „Szeresd felebarátodat, mint önmagadat”. Ha nem lennénk saját magunk legkonokabb ellenségei, akkor felebarátainkat jobban kellene szeretnünk önmagunknál.<br />
De kinek van ereje önmagában megpillantani teljes mélységében a rosszat, s ha igen, kinek van ahhoz elég ereje, maradék ereje, hogy kikapaszkodjék önmaga szakadékából? Gondolom, egyedül annak, aki ellenségeit is szeretni tudja, amiből nyilvánvaló, hogy a szeretet nem mérlegel, ingyen, tökéletesen ingyen kapjuk Istentől, s mi legföljebb sóvároghatunk rá, s ha egyszer megkaptuk, magunkba zárhatjuk. Ennél többet nem tehetünk érte, bizonyos értelemben azonban részünkről ez a „semmi” nagyon is sokat, szinte mindent jelenthet.<br />
Isten szeretetének mélységei? Nagyon is egyszerű elképzelnünk, hogy aki azt kéri tőlünk, szeressük ellenségeinket, milyen természetű és milyen határtalan is annak szeretete! Rábízhatjuk magunkat. De most már békében.<br />
Isten szeretete végtelen erejétől szelíd, alázatos, türelmes és egyetlen. Ezért akar megosztozni mindenkivel. Ereje semmivel, legfeljebb a leölt Báránnyal „ábrázolható”. Irgalma még nekem is megbocsáthat, hogy irgalmából részesülve én is megbocsáthassak mindenkinek, beleértve önmagamat.<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiqX3yd9ozS_at-0Y99xNTXWUONcmrdTFhqx4LIlo0pYQReAgLa_6JHa-1sJ742Qa8mXfHyhmx5mo0TtNhQqFhzIHNN7HJB9kijSZcB3emS83FhpuR3S4zAXMchR3oz6ojI59Ndmseixqs/s1600/Love_yourself_by_redhotkiedis33.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiqX3yd9ozS_at-0Y99xNTXWUONcmrdTFhqx4LIlo0pYQReAgLa_6JHa-1sJ742Qa8mXfHyhmx5mo0TtNhQqFhzIHNN7HJB9kijSZcB3emS83FhpuR3S4zAXMchR3oz6ojI59Ndmseixqs/s1600/Love_yourself_by_redhotkiedis33.jpg" height="240" width="320" /></a></div>
Unknownnoreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2292206961181572911.post-24359309177579108742015-03-01T13:20:00.003+01:002015-03-01T13:20:59.419+01:00Ébredés előtt<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgWtU-4DJ1A8dlSx01uFuGmmDRwigqaTjNP1sApyWmzS58wHTi4vrKNeDpCmpwmnP8O-iy-EqNVilz6r1CGd9plBNWGJToO1ro1_UenEZdRLcltLppjeNYaBM27pv7qltyD96jFhBV16MI/s1600/before_you_wake_up_by_darija9-d67o7i8.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgWtU-4DJ1A8dlSx01uFuGmmDRwigqaTjNP1sApyWmzS58wHTi4vrKNeDpCmpwmnP8O-iy-EqNVilz6r1CGd9plBNWGJToO1ro1_UenEZdRLcltLppjeNYaBM27pv7qltyD96jFhBV16MI/s1600/before_you_wake_up_by_darija9-d67o7i8.jpg" height="214" width="320" /></a></div>
<div style="text-align: center;">
Minden vereségemmel többet érsz,</div>
<div style="text-align: center;">
minden kérlelés erőd növeli,</div>
<div style="text-align: center;">
máris annyi váltómmal vagy teli,</div>
<div style="text-align: center;">
hogy adósod lehetnék, amíg élsz;</div>
<div style="text-align: center;">
és lassan elhagy az önbecsülés,</div>
<div style="text-align: center;">
és idomitott medve piaci</div>
<div style="text-align: center;">
pípeskedése minden igazi</div>
<div style="text-align: center;">
fájdalmam, hisz neked tetszeni kész.</div>
<div style="text-align: center;">
Igy adom el, így vesztem el magam.</div>
<div style="text-align: center;">
Belül lázongok, irtózatosan,</div>
<div style="text-align: center;">
hogy igy rád szűkűlt az egész világom.</div>
<div style="text-align: center;">
De úgy lázongok, mint álmát aki</div>
<div style="text-align: center;">
rázza már, felül, szemét dörzsöli,</div>
<div style="text-align: center;">
s nagyot nevet egy rémes butaságon.</div>
Unknownnoreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2292206961181572911.post-66739649419631348192015-01-07T23:08:00.000+01:002015-01-22T14:33:09.904+01:00A bőr alatt halovány árnyék<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjH8IZi2kW43a3-y5TcHKLlNMl7P8MMYeLehUFN-ZdqcmDBEL2w0IQr-uXk8EySo3_w12KJAomk_Bg7VaxavWaJ5-OiGZHrdmW4KANNl1Ha_B4TMjP_7vNeqYggD4DgKtWEyK_xfhUCfF0/s1600/shadow_by_martasyrko-d4z4cfz.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjH8IZi2kW43a3-y5TcHKLlNMl7P8MMYeLehUFN-ZdqcmDBEL2w0IQr-uXk8EySo3_w12KJAomk_Bg7VaxavWaJ5-OiGZHrdmW4KANNl1Ha_B4TMjP_7vNeqYggD4DgKtWEyK_xfhUCfF0/s1600/shadow_by_martasyrko-d4z4cfz.jpg" height="301" width="320" /></a></div>
<br />
<br />
<div style="text-align: center;">
Egy átlátszó oroszlán él fekete falak között,</div>
<br />
<div style="text-align: center;">
szívemben kivasalt ruhát hordok amikor megszólítlak</div>
<div style="text-align: center;">
nem szabad hogy rád gondoljak munkám kell elvégeznem,</div>
<div style="text-align: center;">
te táncolsz,</div>
<div style="text-align: center;">
nincsen betevő kenyerem és még sokáig fogok élni,</div>
<div style="text-align: center;">
5 hete, hogy nem tudom mi van veled</div>
<div style="text-align: center;">
az idő elrohant vérvörös falábakon</div>
<div style="text-align: center;">
az utak összebújnak a hó alatt,</div>
<div style="text-align: center;">
nem tudom, hogy szerethet-e téged az ember?</div>
<div style="text-align: center;">
néma négerek sakkoznak régen elcsendült szavaidért.</div>
Unknownnoreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2292206961181572911.post-19287439423502438272014-08-28T12:13:00.001+02:002014-08-28T12:13:26.907+02:00Momo (Részlet)<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg2Zt54Bvmq-0SnSAeT7gFK7AR0PxOUtpgyedgn2vFeAKP-AzXyufZ84pM96NeNk0zAyMmYpJzCVetyHwmoqVPXuWtXxx0P9WSObt9jok4hO9yc-xUWe-HSK2ydow3uIVPChniKUikZUCo/s1600/step_by_step_by_sboydag.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg2Zt54Bvmq-0SnSAeT7gFK7AR0PxOUtpgyedgn2vFeAKP-AzXyufZ84pM96NeNk0zAyMmYpJzCVetyHwmoqVPXuWtXxx0P9WSObt9jok4hO9yc-xUWe-HSK2ydow3uIVPChniKUikZUCo/s1600/step_by_step_by_sboydag.jpg" height="320" width="221" /></a></div>
Sose szabad egyszerre az egész utcára gondolni, érted? Csak a következő lépésre kell gondolni, a következő lélegzetvételre, a következő söprűvonásra. Aztán megint mindig csak a következőre.<br />
Megint megállt, töprengett, aztán hozzátette:<br />
– Akkor örömet okoz. Ez fontos, mert akkor végzi az ember jól a dolgát. És így is kell, hogy legyen. – Ismét hosszú szünet, majd a folytatás: – Egyszer csak észrevesszük, hogy lépésről lépésre végigértünk az utcán. Észre se vettük, a szuflánk se maradt ki. – Bólintott magának, s azt mondta befejezésül: – Ez fontos.Unknownnoreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2292206961181572911.post-88343693410589989002014-03-29T08:13:00.001+01:002014-03-29T08:13:03.879+01:00Csak így...<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgShJm8yoSBnWdn7lqQJR5faBBEkTlg_425rBsno8LbiAoOd75Eu9adcE0ZjMyq1hHCUxQahLuN-mF4W1SBwHkdMUQKW_QapDb1NNhcviZGbqJAjXPZMucaZZ_FGtWBBiRGYJ4C-zPry0c/s1600/1380737_652445691487613_535600610_n.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgShJm8yoSBnWdn7lqQJR5faBBEkTlg_425rBsno8LbiAoOd75Eu9adcE0ZjMyq1hHCUxQahLuN-mF4W1SBwHkdMUQKW_QapDb1NNhcviZGbqJAjXPZMucaZZ_FGtWBBiRGYJ4C-zPry0c/s1600/1380737_652445691487613_535600610_n.jpg" height="320" width="320" /></a></div>
<br />Unknownnoreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2292206961181572911.post-60195872271943862902014-03-29T08:11:00.001+01:002014-03-29T08:11:46.325+01:00<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhAKJ2l1obEr9k24prJbD5n_QJP3dF02-FwU-pisF87Z4F73VwFkBFnkFF62pUAOEaFEz_VUgCjVowwWpjbkP4Z6V4CkumNQNpeuhWl3zggFkdPySqHLMqlU41njJ-6oGwCo5y9sY_qLRM/s1600/tumblr_mpjiek2yRj1qhhlkjo1_500.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhAKJ2l1obEr9k24prJbD5n_QJP3dF02-FwU-pisF87Z4F73VwFkBFnkFF62pUAOEaFEz_VUgCjVowwWpjbkP4Z6V4CkumNQNpeuhWl3zggFkdPySqHLMqlU41njJ-6oGwCo5y9sY_qLRM/s1600/tumblr_mpjiek2yRj1qhhlkjo1_500.jpg" height="320" width="213" /></a></div>
<br />A lélek egy pici ember, aki az emberi testben szaladgál - akkora, mint a hüvelykujjam. Néha a gyomorban van, néha felszalad a fejbe -, előrejön, beül a szemekbe, vagy hátul, a nyúltagyvelő puha párnájára lefekszik. Néha a torokban szorul meg, s onnan beszél - néha a kezekbe szalad. Nem tud jól beszélni emberi nyelven, dadogva vonaglik, s nyugtalanul rázza kényelmetlen börtönét. De ahol befészkelte magát: legyen az kő vagy ember, annak a tárgynak mozdulnia kell.Unknownnoreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2292206961181572911.post-51195690162964108672014-02-09T00:17:00.004+01:002014-02-09T00:20:08.661+01:00A neveddel alszom el<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj0YRNC9l9mUxZ6OHWnu3zclfFH6ZVx_QzAdzLWJmBytnohJDoRk-skCOM-2JykIRKi84qm6pX69lJ7trBzOObH92wT3ywa0by8tNgeNK20g-MghKEZmLKj4NmnwVkIZTQJBt5AiYxDMBw/s1600/she_is_dead_now__but___by_mala_lesbia-d3f9j52.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj0YRNC9l9mUxZ6OHWnu3zclfFH6ZVx_QzAdzLWJmBytnohJDoRk-skCOM-2JykIRKi84qm6pX69lJ7trBzOObH92wT3ywa0by8tNgeNK20g-MghKEZmLKj4NmnwVkIZTQJBt5AiYxDMBw/s1600/she_is_dead_now__but___by_mala_lesbia-d3f9j52.jpg" height="212" width="320" /></a></div>
<div style="text-align: center;">
amikor fáradt utam</div>
<div style="text-align: center;">
Napot kísérve véget ér</div>
<div style="text-align: center;">
párnámba rejtem</div>
<div style="text-align: center;">
elgyötört arcomat</div>
<div style="text-align: center;">
karjaim a semmit ölelik</div>
<div style="text-align: center;">
csendben ringatom el</div>
<div style="text-align: center;">
árva magamat és</div>
<div style="text-align: center;">
...a neveddel alszom el</div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
üres utcákon bolyonganak</div>
<div style="text-align: center;">
elárvult érzéseim</div>
<div style="text-align: center;">
minden kapu zárva</div>
<div style="text-align: center;">
hiába dörömböl</div>
<div style="text-align: center;">
magára maradt szívem</div>
<div style="text-align: center;">
csak a kongó visszhang</div>
<div style="text-align: center;">
felel és végül</div>
<div style="text-align: center;">
...a neveddel alszom el</div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
havas hegycsúcsokon</div>
<div style="text-align: center;">
gyönyörű szikrák csillannak</div>
<div style="text-align: center;">
a fény hideg táncot jár</div>
<div style="text-align: center;">
mindent elborít</div>
<div style="text-align: center;">
a hófehér magány</div>
<div style="text-align: center;">
épp ilyen üres a szobám</div>
<div style="text-align: center;">
ahol egyedül kuporgok és</div>
<div style="text-align: center;">
...a neveddel alszom el</div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
zárt szemhéjjak mögött</div>
<div style="text-align: center;">
a csend ül ünnepet</div>
<div style="text-align: center;">
szivárvány-köröket ír</div>
<div style="text-align: center;">
a sötétbe az álom</div>
<div style="text-align: center;">
nappali szavaim az imént</div>
<div style="text-align: center;">
itt zsongtak még</div>
<div style="text-align: center;">
de most egyiket sem találom és</div>
<div style="text-align: center;">
...a neveddel alszom el</div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
csodás képek billennek át</div>
<div style="text-align: center;">
az érzékelés peremén</div>
<div style="text-align: center;">
még éber létem dobog bennem</div>
<div style="text-align: center;">
való világom még fogva tart</div>
<div style="text-align: center;">
de enged már a rációból font kötél</div>
<div style="text-align: center;">
oszlik már a lehet, a nem lehet</div>
<div style="text-align: center;">
tudatom függ egy pókhálófonálon és</div>
<div style="text-align: center;">
...a neveddel alszom el</div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
az éjszaka tengere ringat,</div>
<div style="text-align: center;">
ölel, átkarol, hajamba túr</div>
<div style="text-align: center;">
fülembe súgja</div>
<div style="text-align: center;">
lágyan csobbanó vágy-dalát</div>
<div style="text-align: center;">
csókokat küldenek álmaim</div>
<div style="text-align: center;">
már messze visznek nyugtalan útjaim</div>
<div style="text-align: center;">
még hangtalan motyogok és</div>
<div style="text-align: center;">
...a neveddel alszom el</div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
hányszor lesz még, hogy</div>
<div style="text-align: center;">
furcsa-holdas éjszakán</div>
<div style="text-align: center;">
ajkamon sóvár szavak fakadnak</div>
<div style="text-align: center;">
sóhajaim nekiütődnek a falaknak</div>
<div style="text-align: center;">
és a takaró alatt vacogó testtel</div>
<div style="text-align: center;">
önmagamba görbült szeretettel</div>
<div style="text-align: center;">
magányos éjjel, helyetted</div>
<div style="text-align: center;">
...a neveddel alszom el...</div>
Unknownnoreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2292206961181572911.post-13297943545631908102013-12-14T18:49:00.003+01:002013-12-14T18:57:41.813+01:00Levél a hitveshez<iframe allowfullscreen="" frameborder="0" height="315" src="//www.youtube.com/embed/ef-4Bv5Ng0w" width="420"></iframe><br />
A mélyben néma, hallgató világok,<br />
üvölt a csönd fülemben s felkiáltok,<br />
de nem felelhet senki rá a távol,<br />
a háborúba ájult Szerbiából<br />
s te messze vagy. Hangod befonja álmom,<br />
s szivemben nappal ujra megtalálom,<br />
hát hallgatok, míg zsong körém felállván<br />
sok hűvös érintésü büszke páfrány.<br />
<br />
<br />
Mikor láthatlak ujra, nem tudom már,<br />
ki biztos voltál, súlyos, mint a zsoltár,<br />
s szép mint a fény és oly szép mint az árnyék,<br />
s kihez vakon, némán is eltalálnék,<br />
most bujdokolsz a tájban és szememre<br />
belülről lebbensz, így vetít az elme;<br />
valóság voltál, álom lettél ujra,<br />
kamaszkorom kútjába visszahullva<br />
<br />
<br />
féltékenyen vallatlak, hogy szeretsz-e?<br />
s hogy ifjuságom csúcsán, majdan, egyszer,<br />
a hitvesem leszel, - remélem ujra<br />
s éber lét útjára visszahullva<br />
tudom, hogy az vagy. Hitvesem s barátom,-<br />
csak messze vagy! Túl három vad határon.<br />
S már őszül is. Az ősz is ittfelejt még?<br />
A csójainkról élesebb az emlék;<br />
<br />
<br />
csodákban hittem s napjuk elfeledtem,<br />
bombázórajok húznak el felettem;<br />
szemed kékjét csodáltam épp az égen,<br />
de elborult s a bombák fönt a gépben<br />
zuhanni vágytak. Ellenükre élek,-<br />
s fogoly vagyok. Mindent, amit remélek<br />
fölmértem s mégis eltalálok hozzád;<br />
megjártam érted én a lélek hosszát,<br />
<br />
<br />
s országok útjait; bíbor parázson,<br />
ha kell, zuhanó lángok közt varázslom<br />
majd át magam, de mégis visszatérek;<br />
ha kell, szívós leszek, mint fán a kéreg,<br />
s a folytonos veszélyben, bajban élő<br />
vad férfiak fegyvert s hatalmat érő<br />
nyugalma nyugtat s mint egy hűvös hullám:<br />
a 2x2 józansága hull rám.<br />
<br />
Lager Heidenau, Zagubica fölött a hegyekben,<br />
1944. augusztus-szeptemberUnknownnoreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2292206961181572911.post-33298870256216161342013-11-30T18:16:00.003+01:002013-11-30T18:16:54.345+01:00Zsoltár<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEionBG_7lxHKyfwqiBl8d6Z6Dz1vkX_Le2kfZhetSFS_tfaopfub2UyuAxXPnETmjBV82Ta23eBTP4mZhpqQUBVU1BRUGXtwO639_OK1fQS-KKSL0fpHw_NAop2a4VV9Sv6AmZQRIpaNFY/s1600/in_pray_by_larrryyy-d55sj5g.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="179" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEionBG_7lxHKyfwqiBl8d6Z6Dz1vkX_Le2kfZhetSFS_tfaopfub2UyuAxXPnETmjBV82Ta23eBTP4mZhpqQUBVU1BRUGXtwO639_OK1fQS-KKSL0fpHw_NAop2a4VV9Sv6AmZQRIpaNFY/s320/in_pray_by_larrryyy-d55sj5g.jpg" width="320" /></a></div>
<div style="text-align: center;">
Aki több napos éhezés után</div>
<div style="text-align: center;">
kenyérre gondol:</div>
<div style="text-align: center;">
valódi kenyérre gondol.</div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
Aki egy kínzókamra mélyén</div>
<div style="text-align: center;">
gyengédségre áhítozik:</div>
<div style="text-align: center;">
valódi gyengédségre vágyik.</div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
S aki egy vánkosra borúlva</div>
<div style="text-align: center;">
nem érzi magát egyedűl:</div>
<div style="text-align: center;">
valóban nincsen egyedűl.</div>
<div style="text-align: center;">
.</div>
Unknownnoreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-2292206961181572911.post-23863350105747078072013-09-29T12:42:00.002+02:002013-09-29T12:42:31.001+02:00Kikötő<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiuIWod9l4wWsWKGaUKIqwaUx3lGGNV88P2Bq_5Zd64NiG0Lc-terP8UYe_tC4Zy4CO9vxyMtbKNOWWj_jvHzZOem7tMGE-WJNBU5rJI2AUZa79wW9qrTCCguh-ZWKp_-SESOjONDNyrMY/s1600/on_the_dock____by_brixart-d36go08.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="213" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiuIWod9l4wWsWKGaUKIqwaUx3lGGNV88P2Bq_5Zd64NiG0Lc-terP8UYe_tC4Zy4CO9vxyMtbKNOWWj_jvHzZOem7tMGE-WJNBU5rJI2AUZa79wW9qrTCCguh-ZWKp_-SESOjONDNyrMY/s320/on_the_dock____by_brixart-d36go08.jpg" width="320" /></a></div>
<div style="text-align: center;">
Most minden festék, látszat, porladó,</div>
<div style="text-align: center;">
szívemre porzó csendes hó, halál,</div>
<div style="text-align: center;">
csak egy való van, síró, görbe szám</div>
<div style="text-align: center;">
és ködbe néző két ködös szemem.</div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
Hajóra szálltál: voltál, nem leszel,</div>
<div style="text-align: center;">
az ellenséges tengeren lebeg</div>
<div style="text-align: center;">
ma már az arcod, most meleg</div>
<div style="text-align: center;">
szavad merült a víz alá le épp.</div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
Szemeddel eltűnt minden drága kék,</div>
<div style="text-align: center;">
kecses fejeddel minden szép vonal,</div>
<div style="text-align: center;">
s most nincs a test, mely felhőn túl loval</div>
<div style="text-align: center;">
a napba szállni szédült szárnyakon.</div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
Most minden festék, látszat, porladó,</div>
<div style="text-align: center;">
szívemre porzó tiszta hó, halál,</div>
<div style="text-align: center;">
csak egy való van, síró, görbe szám</div>
<div style="text-align: center;">
és ködbe néző két ködös szemem.</div>
Unknownnoreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2292206961181572911.post-2591129835769664782013-09-23T10:14:00.002+02:002013-09-23T10:14:57.907+02:00Most nem alkalmasAhogy a nyár elmúlt, nem mondta senkinek.<br />
Feküdt a nyár a kukoricásban, mormolta nyári imáját.<br />
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjemRd4s_0pbYX63cXwXb7hDLmeUNUFDa_PmjI08vV8WxLFdJuGhNNkTIHc608djmEqs0BSde3hqN44ooQ4eEl9rvAQbOt8OBVRQnn75WjmcGimpNnQfUs9hl9pkVcncyy_6NLylgaKSEk/s1600/autumn_feeling_by_bittersea.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjemRd4s_0pbYX63cXwXb7hDLmeUNUFDa_PmjI08vV8WxLFdJuGhNNkTIHc608djmEqs0BSde3hqN44ooQ4eEl9rvAQbOt8OBVRQnn75WjmcGimpNnQfUs9hl9pkVcncyy_6NLylgaKSEk/s320/autumn_feeling_by_bittersea.jpg" width="320" /></a>Hogy is volt? Strand, napfény, éjek, maradás.<br />
Miért ember az évszak? Vagy az Isten?<br />
Egyedül vagyunk, nincs még egy időnk.<br />
Gépek zörögnek őszi utakon. Lassú járművek.<br />
Esteledik folyton. Ágyat keresünk, takarót.<br />
Elrakjuk a cipőket. Maradunk.<br />
Minden az útról szól.<br />
Sürgetjük a megérkezést.<br />
Halakat láttam álmomban. Nyári vizekben.<br />
Hűvös kellett, most itt van.<br />
Mit hozzon még az emberi Isten?<br />
November, december. Mindenhol ott vagyunk.<br />
A többiekre igen, rám nincs szükség.<br />
Ágyat, meleget keresek. Nyarat.<br />
Elmúltat, jövőt.<br />
Csak most nem alkalmas.Unknownnoreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2292206961181572911.post-86058217696120812832013-08-28T09:53:00.003+02:002013-08-28T09:53:56.820+02:00Tükör<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj9Ba3-B_6v3RNlamtQ6DVk7u4m9cf8XHxqwiHddikOH5XctFA0vv2Ak0TwuGuDBoZo47CfQdOZzNMWykh2TuyN3pCAljj_zadm474sSokEaBJTmx-Etq5cwcUQwYIV0t6IQM_pCGI5muY/s1600/Mirror__by_ByLaauraa.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="266" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj9Ba3-B_6v3RNlamtQ6DVk7u4m9cf8XHxqwiHddikOH5XctFA0vv2Ak0TwuGuDBoZo47CfQdOZzNMWykh2TuyN3pCAljj_zadm474sSokEaBJTmx-Etq5cwcUQwYIV0t6IQM_pCGI5muY/s400/Mirror__by_ByLaauraa.jpg" width="400" /></a></div>
Néha ott a tükör előtt<br />
úgy érzem, minden rendben van.<br />
Kicsit sápadtnak tűnök talán,<br />
de majd összeszedem magam.<br />
<br />
Mosolyt keresek, felragasztom,<br />
terüljön szét az arcomon.<br />
Egyenes gerinc, nem könnyű ám!<br />
De másképp nem folytathatom.<br />
<br />
Nem adom meg magam, nem lehet!<br />
Hős vagyok, mint a filmeken.<br />
Csak a szemem, csak attól félek!<br />
Oda ne nézzen senki sem!Unknownnoreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2292206961181572911.post-24674760529625548052013-08-05T22:30:00.003+02:002013-08-05T22:32:23.724+02:00Nagypapa.Stony lezárta a légzsilipeket, és megnyomta az inditógombot.<br />
- És most... és most mi a Paradicsomba megyünk? - kérdezte Constant. - Hogy én... hogy én a Paradicsomba kerülök?<br />
- Engem ne kérdezz, hogy miért, öreg cimbora - felelte Stony -, de valaki odafent nyilván kedvel téged.Unknownnoreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2292206961181572911.post-74591064561440699442013-04-16T08:43:00.002+02:002013-04-16T08:43:42.451+02:00Csillag<br />
Nem tudom, hogy én neked ki voltam,<br />
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjaR4dJf9IPk_yclpwnANt2TGxoTGZQDjHP9hewFFdzNoDRNbMmJ_1lwtxkdk5VpXxukC_r6AnqUsMTEqIUDM1ZtqQcWT0ny6MJetrRvKOw2cwB6nWIMGcwKkeFS8-P7f1hzGS_IIFuCCc/s1600/fot%C3%B3.JPG" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjaR4dJf9IPk_yclpwnANt2TGxoTGZQDjHP9hewFFdzNoDRNbMmJ_1lwtxkdk5VpXxukC_r6AnqUsMTEqIUDM1ZtqQcWT0ny6MJetrRvKOw2cwB6nWIMGcwKkeFS8-P7f1hzGS_IIFuCCc/s1600/fot%C3%B3.JPG" /></a>de önmagamra úgy tekintek, mint aki<br />
mellőled emlékbe itt maradt.<br />
Most is úgy képzelem, az volt a létezés.<br />
Rángó születés és kacér halál között<br />
néhány érvényes, örvényes pillanat.<br />
Testek beszéltek, de amit<br />
elmondtak akadozva, annak<br />
kevés köze volt szóhoz, szerelemhez.<br />
Csak annyi, mint – riadt eufemizmusok –<br />
emésztőgödörnek az emésztéshez, vagy a<br />
gyepmesternek a nyári gyephez.<br />
Az az éhség volt, az űrökön át zabáló,<br />
újabb űrbe harapó lobos éhség,<br />
az a sistergő, vörös óriás,<br />
csak a kavargó égbolt, túl a testen,<br />
táguló köd a földi percben,<br />
és a fekete égen nem is volt más,<br />
testek beszéltek iszonyú,<br />
üszkös nyelven, kék lánggal égve<br />
át az időn: füstölgő csillagok.<br />
Próbáltam, persze, szépen élni,<br />
de csak az anyaggal bírtam szóba állni,<br />
és megijesztett, hogy belül mi ragyog.<br />
Unknownnoreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2292206961181572911.post-81361634129171013612013-02-28T21:57:00.001+01:002013-04-16T08:36:56.930+02:00Tükör mögül<iframe allowfullscreen="" frameborder="0" height="315" src="http://www.youtube.com/embed/fE_hhZvjcBE" width="530"></iframe>Unknownnoreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2292206961181572911.post-71902643028963703322013-01-05T19:41:00.002+01:002013-01-05T19:41:53.133+01:00<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgjQJeysSr3fJxbSg17p1zCnb3wjmJol5babln1Pp3qZJlrddHVd65I7qeAsWTqLvgSYrbhk2Lahk_AnL1Sa7UQAEQM-Efea8G8zwYwWK0O_N_laYxtSYKSv0TdwohTummwZ_TxfCgyyng/s1600/Clock_by_iraqifreak.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="300" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgjQJeysSr3fJxbSg17p1zCnb3wjmJol5babln1Pp3qZJlrddHVd65I7qeAsWTqLvgSYrbhk2Lahk_AnL1Sa7UQAEQM-Efea8G8zwYwWK0O_N_laYxtSYKSv0TdwohTummwZ_TxfCgyyng/s400/Clock_by_iraqifreak.jpg" width="400" /></a></div>
<br />Unknownnoreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2292206961181572911.post-30939165349882796912012-11-28T22:17:00.002+01:002012-11-28T22:17:25.392+01:00Csatatér<br />
Ha mondjuk az utcán rámutathattam volna bármelyik járókelőre, mondván, most az ő bőrében akarok lenni, s már fordulnék is be a sarkon, dobnám le a táskát a sarokba, bújnék ki a cipőből, akasztanám fel a kabátot, tenném a kalapot a fogasra, s már nyitnék is be szórakozottan, mögöttem a kabát lecsusszanna a fogasról és összenyaklana, mint valami rossz krimiben a hulla, kalapom lebillenne és karimáján pörögve begurulna az előszobasarokba, de én nem venném észre, ő viszont a konyhából az előszobába kirontva már ezt látná, ezt a csatateret, kész csatatér, kiabálna utánam, villámgyorsan összekapkodva, helyére rakva mindent, szögbe állítva a levetett cipőt, amiből most illan el a lábam melege, peckesre a táskát, simára a ballont, megigazítva az egyik begyűrődő ujjat, mint harminc éven át mindig. És jönne utánam morgolódva, édes fiam, egyre hülyébb leszel, mi lenne, ha én nem lennék neked, mi lenne, tényleg, simítanék végig nejlonblúza ujján, míg ő, mint minden nap, leemelné a szék hátára odavetett zakómat, kifordítaná válltömését, négybe hajtaná selymes bélésével kifelé, ne a színe fakuljon, hanem a visszája. Asztalra dobott, párás üvegű utcai szemüvegemet megtörölgetné, tokba rejtené, míg én az olvasószemüveggel kezemben, papucsosan már az újságtartó felé igyekszem, a Népsportomért, érzem a konyhából jövő kávéillatot, letelepszem kiült fotelomba, nagyapáé volt, nem kell új helyette se Karácsonyra, se születésnapra, egyik kezemmel a kardigán gombjait babrálom, horgolt nyakkendőmet lazítgatom, észrevétlen csörrenéssel érkezik meg a kávé a kisasztalra, kezem ügyébe, oda se nézve fogom meg a kiskanalat, pontosan ott van, ahol lennie kell, pontosan annyi tej, cukor, pontosan ugyanaz az íz, nahát, kommentálom közben, nahát, anyu, nagyon megindult most a Vidinek, és a Győr is rettenetesen erős, látod, anyu, ezt szeretem, hogy jönnek fel a vidéki csapatok, hogy hiába a nagy pénzek Pesten, a jól fizetett rendőrségi, katonasági állások, ha a magyar valahol a fejébe vesz valamit, tényleg megmozdulnak a dolgok, hiába mondanak bármit a központban, hiába hogy ez egy vízfejű ország.<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjYK32VqM5LRESlG2l0kjdgOHKBN62avZCS7XGt96VWEQCSG5DNR1gpzopq0HF8Q7rUvq-cedPG6_wIjJr1NkDySG0syBJRgapVC8ZxvjZ26V8EFxXuNAGBf4ZDrJE8xn1RytoKz0AmyC8/s1600/Old_Man_on_Wall_by_jfleck.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="213" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjYK32VqM5LRESlG2l0kjdgOHKBN62avZCS7XGt96VWEQCSG5DNR1gpzopq0HF8Q7rUvq-cedPG6_wIjJr1NkDySG0syBJRgapVC8ZxvjZ26V8EFxXuNAGBf4ZDrJE8xn1RytoKz0AmyC8/s320/Old_Man_on_Wall_by_jfleck.jpg" width="320" /></a></div>
És mindez átfut a fejemen, ahogy tekintetem végigsöpör az asztalra tornyozott, olvasatlan Népsportok halmain, le kellene mondani az előfizetést, gondolom, ki ér rá kiolvasni, no meg kit érdekel már, kit érdekel az egész, mikor az élet másutt van, végtelen kórházi linóleumfolyosókon, ahol a sok neon miatt négy darab árnyék forgolódik az ember körül, akár valami propeller, viszek be neki friss gyümölcsöt, mosolyog, és mind megbarnul szép lassan a fehérre mázolt éjjeliszekrényen, higgye el, uram, ennie kéne, legalább arra venné rá, hogy a maga kedvéért, különben semmi esély, csak az én kedvemért, anyu, persze, hogy rendben van otthon minden, csak nélküled olyan üres a lakás, képzelem, kész csatatér, nevet fel, emlékszel?, csatatér, mindig ezt mondtad, bár mondanád most is, vége lesz az egésznek, hazajössz, és elfelejtjük, összeszedtem a diót, kitettem a verandára, együtt törjük meg, majd én töröm és te nézed, pihenned kell, recseg a héja, jó kis őszi hang, pattognak a csontszilánkok, mint mikor a mókus eszik a fán, vagy a varjú, képzeld, a múltkor is ott kuporgott az egyik a villanyoszlop tetején, karmai közt dió, csőrével törte, ette ki a belét, csupa elgurult, kibelezett, lyukas dió volt az utca. Füstszag lesz a verandán, mindenki avart éget, nem megyünk sehová, ülünk csak, nyugdíjban vagyok, ráérek, ráérünk, ránk sötétedik majd, de nem fázunk, kihozzuk az összes kockás takarót, csak gyógyulj már meg, ezt a kis gépsonkát, igazán a kedvemért, olyan habkönnyű. És mindez még egyszer átfut a fejemen, ahogy a taxiból kiugorva, lépcsőkön felloholva benyitok a kórterembe, aztán csak állok ott, elhomályosodó szemüvegben, nem látok, azt hiszem, ez az olvasószemüveg, hogy a gondolataimat eltereljem, elalvás előtt még bele akartam nézni a Népsportba. Állok ott, halottnéző, és nem hiszem el, és a dióra gondolok, hogy minek, a szék karfájára csak úgy ledobott zakóra, csatatér, csatatér, ahol elhullunk sorra.<br />
<div>
<br /></div>
Unknownnoreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2292206961181572911.post-49973449841600825872012-11-12T09:45:00.000+01:002012-11-12T09:45:48.010+01:00A csavargó a halálra gondol<br />
Uram, a tél bevert a templomodba.<br />
Álltam vaspántos portádon belül<br />
s ámulva néztem botra-font kezemre<br />
sugárban omló fényességedet.<br />
Térdelt a nép, én álltam egyedül,<br />
úgy hallgattam, amit beszélt papod:<br />
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj1h5lSABCUyeKzPU3Qh6D9fEzS4iPCVMKQpgDEIvWpFGJBfgDkbCqBJOhLXyjPGDtP9Np1zZucninyEU9NjSfFIbr-9oK4cgnoAAesCogaSqywNSDuVbAjTq-25X1wiRCD69JaOxyZAGo/s1600/AuTuMN____by_day_light.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj1h5lSABCUyeKzPU3Qh6D9fEzS4iPCVMKQpgDEIvWpFGJBfgDkbCqBJOhLXyjPGDtP9Np1zZucninyEU9NjSfFIbr-9oK4cgnoAAesCogaSqywNSDuVbAjTq-25X1wiRCD69JaOxyZAGo/s320/AuTuMN____by_day_light.jpg" width="320" /></a>"Ez világot szívedben megutáljad<br />
és úgy menj ki belőle meztelen -"<br />
<br />
Uram, te ezt így nem akarhatod.<br />
<br />
Tudom, hogy földed nagy területéből<br />
egyetlen barlangod jutott nekem,<br />
s megreng az is, ha viharod zenéje<br />
végigrobajlik fenn a tölgyeken.<br />
De ha tavaszod jő, enyém az erdő,<br />
és jó hozzám az erdő: ennem ad,<br />
rigószavaddal kelt a kora-reggel<br />
s odvamba surran este sűnfiad.<br />
Gazdám, a nyár, az ősszel hullt levéllel<br />
új őszig minden gondot eltemet:<br />
mezítláb járom harmatos meződet<br />
s verőfényed füröszti mellemet.<br />
S ha kóborolni küld a nyugtalanság<br />
s nótázva fut mellettem patakod,<br />
kurjantással köszöntöm kék lakásod,<br />
s fütyörészem s Uram, te hallgatod.<br />
Zöld asztalomon vadgyümölcs az étel,<br />
otthon-kínáló tűz nem int felém,<br />
de mondd, volt-e valaha szép világod<br />
valakié úgy, ahogy az enyém?<br />
<br />
Ha menni kell, vállamról rongy-ruhámat<br />
egy rándítással elhullathatom,<br />
saruim szíja sem marad velem.<br />
Uram, utálni nem tudom világod,<br />
de indulhatok, amikor kivánod,<br />
igéd szerint: egészen meztelen.Unknownnoreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2292206961181572911.post-13748870915767763452012-11-02T14:22:00.001+01:002012-11-02T14:22:34.318+01:00A magyar borokról<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhkJcT4wf9P8NWo9NPomaMwQRpX5a8A2walvlV2e9bcbqrUq4wiGkZsM_GworDQGVI87oQ7p8PgzAj2KMFCIICAaBem6uoLI4xyWbj0aI8rGV9VabWsO-PsSCboCdB-3dDWk4EsI4sZPGg/s1600/Valley_of_wine_by_frozennightfall.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="111" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhkJcT4wf9P8NWo9NPomaMwQRpX5a8A2walvlV2e9bcbqrUq4wiGkZsM_GworDQGVI87oQ7p8PgzAj2KMFCIICAaBem6uoLI4xyWbj0aI8rGV9VabWsO-PsSCboCdB-3dDWk4EsI4sZPGg/s400/Valley_of_wine_by_frozennightfall.jpg" width="400" /></a></div>
<br />
<br />
A bor férfidolog, csendesen kell beszélni róla. Leghelyesebben egy pohár bor mellett.<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
Ha megöregszem pincét akarok, ezt már szilárdan elhatároztam. Semmi mást nem akarok az élettől. A pince helyét is kinéztem, nem messze otthonomtól: gyalog járok majd ki, s vigyázok, hogy a környékbeliek, bortermelők, gyümölcsöskertek tulajdonosai, vincellérek ne tudjanak meg semmit városi múltamról. Ha megsegít a vaksi sors, hetvenéves koromra tisztességes emberek a maguk világából való tisztességes embernek tartanak majd, tehát bortermelőnek, valakinek aki tudja hol kell meghalni. Mert nincs szebb halál, mint egy diófa alatt, a borospince előtt, ősszel, közvetlenül a szüret után, amikor az újbor már szunnyad és erjed a hordókban, a diót leverték a fáról, s a napnak szelíd ereje van még, mint az öreg ember szerelmének. Itt ülök majd egy padon, háttal pincémnek, ahol boraim pihennek, a kecskelábú asztalnak könyökölve. A mélyben a csepeli tájat látom, a messzeségben hazám lapályait. Könyvet csak ezeréveset olvasok már ebben az időben, s óbort iszom hozzá, ötéves somlóit. Így várom a halált.<br />
<br />
Amíg eljön elképzelem néha, milyen lesz a pince? Húsz hordó sorakozik majd bolthajtásos mélyén, a hordók dongáira krétával írom fel az évjáratot és a bor nevét. Lesz három hordó rizlingem, ez már bizonyos. A rizling olyan a magyar borok között, mint a közhely az emberi gondolkodásban: összeköti az emberi dolgok mélyebb értelmét. Ne félj a közhelyektől, magyar: önmegóvó erő árad belőlük. Rizling lesz, nem nagyon régi, három-, négyéves olaszrizling, melynek simaságán érzik még a latinos műveltség és szőlőkultúra pannóniai pallérozottsága. A rizlingben ritkán csalódik a magyar. Szerte a hazában sok komisz lőrét mérnek, de az olasznak nevezett magyar rizlingben van valamilyen otthonos bizalmasság: az ember úgy issza, mint mikor rokonokkal beszél. Van egy fajtája, melyet csak palackos állapotában ismertem meg: az elhunyt Festetich herceg diási szőlőjéből való rajnai rizling. Már nem árulják, vagy ha igen, csak palackonként ritka helyeken. Egy időben ez volt a legnemesebb magyar fehérbor, csak a somlói ért a nyomába. Ez a Festetich- féle rajnai rizling halványzöld volt, s illata, mint a nagyon régi francia chablis-é. Volt valamilyen sajátossága, ami borban, emberben a legritkább, s mind egyre inkább kivész a világból: cachet-ja volt, pecsétes egyénisége. Ez a tünemény szűnőben: jó típusborok és típusemberek maradnak a helyén. De a rizling az volt Magyarországon, amit a franciák általános szóval, a műfaj közelebbi megjelölése nélkül, fehérbornak neveztek. Az a bizonyos pohár bor, melyet kéretlenül odaállítanak az ember elé a vendéglőben, az a bor, mely olyan, mint a kenyér, a nemzet testének eledele, valami általános és megbízható. Mikor a rizlinggel is baj lesz Magyarországon, én már nem akarok élni.<br />
<br />
A pince mély lesz, Sopronból hozatok egy füzér fűszeres kolbászt a hentestől, aki a landjagert készíti saját kezűleg a Várkerület egyik mellékutcájában, sonkát és tormát tartok itten, s természetesen lopót és néhány pintesüveget is, a vendégek számára. A pint a régi mérték, nagyapáink még ezzel éltek: tartalma másfél liter, s a magyar, ha férfikorba jutott, minden este odaállította a vacsorateríték mellé a maga pintes adagját. Homoki borból és badacsonyiból minden tisztességes ember elbírt és megkívánt egy emberöltő előtt esténként egy pintet. Más volt a helyzet a szülővárosomon, Kassa vidékén, ahol természetesen szamorodnit ittak az urak, de a vásárok fuvarosai is, az „Arany képzelődéshez” címzett bormérésben: a szamorodnit már pohárral itták, csak a lengyelek nyakalták, mintha szomjúságot is oltana. A magyar, bölcsen és óvatosan, asztali borral élt. Asztali bornak neveznek mindent a rizling és a szilváni között, amitől másnap könnyű fejjel ébred az ember. De Szüllő Gézától tudom, hogy az elnevezés eredete még a fiatal Ferenc József asztaláról származik: ő volt az első a magyar királyok között, aki- bölcs emberismerettel- elrendelte, hogy a bizalmasabb ebédeken a vendég elé állítsanak egy üveggel könnyű bort is, melyből kedve szerint kortyolhat, saját kezűleg töltögetve, s csak finomabb, hivatalos borokat nyújtották át poharanként a lakájok. Asztali bor volt tehát a Monarchiában, melyet a királyi asztalnál saját gusztusa, mértéke és igénye szerint fogyasztott a vendég. Ferenc József, mikor ezt elhatározta, a borokat talán nem ismerte, de ismerte az embereket.<br />
<br />
S mert a részeg embert utálom, legalább úgy, mint a kákabélűt, aki fanyalogva ásványvízzel keveri a bort – meddig és miért akarsz ilyen óvatosan élni, szomorú barátom? - tartok majd egy kivénült sváb csaposlegényt, aki megtanít vendégeim számára fröccsöt készíteni. Mert a szódavíz nem ásványvíz, ezt jegyezzük meg jól. A szóda már a civilizáció, az igaz, de nemzedékek és évszázadok fortélya kellett hozzá, míg a magyar megtanulta és feltalálta a fröccsöt, ami a hosszú élet titka. Sajátságos, de igaz, hogy fröccsöt nem tud a magánember készíteni. Hiába tanulod meg a leckét, hasztalan vásárolsz háromdecis poharakat, igen, hiába méred ki és vegyíted aggályos gondosan a két deci bort egy deci szikvízzel, a fröccs képletét csak hivatásos csapos ismeri. S a magyar, mikor feltalálta ezt a csodálatos bölcs és óvatos vegyüléket, mely elég tömény ahhoz, hogy sarkalja a borozgató férfi képzelőerejét, s ugyanakkor eléggé szelídített, hogy ne ártson a nemesebb szerveknek, mély élettapasztalatról tett tanúbizonyságot. Mert minden ásványvíz gyászos dolog, elrontja a bor jellemét, de a szikvíztől a badacsonyi vagy egri fehér illata nem változik, s a fröccs óvatos-okos keverési aránya, hála az évszázados gyakorlatnak, megóvja a magyart mindenféle kilengéstől. Magánember nem tud fröccsöt keverni. A „tréfa”, a „házmester a „hosszúlépés” keverési titkát könnyebb meglesni, mint a fröccs készítésének mesterségbeli rejtelmeit. Ahogy a jó csapos fél kézzel önti a háromdecis üvegbe a bort, a másik kezével hozzácsapja a megfelelő adag szódát: ez a titok, melyhez csak szakember ért. Sok kocsmározó ember otthonülő maradt volna Magyarországon, ha a fröccs titkát magánember is elsajátíthatná. De ez lehetetlen, sajnos.<br />
<br />
Ezért tartok majd egy öreg csapost, s együtt vizsgáljuk tavasszal a hordókat. Lesz bikavér is, de nem sok, s nem hordóban, csak szalmafonatos üvegben. A bikavérrel úgy vagyok, hogy tisztelem, de csak óvatosan és messziről. A sűrű szenvedély él ebben a borban, melynek két féle fajtáját ismerem, egy engeszteltebb édeskés válfaját, s egy másikat, tömört és fanyart, az igazit. Az egri vendéglős ebből a másik fajtából ad nekem, ha néha lemegyek, s ezt idegennek nem is méri, mert az egri pincékben nem akad sok belőle. Ez a fanyar bikavér félelmes mélyre ássa magát az ember idegeiben. Valósággal feltúrja az emberi lélek ősanyagát, három deci után néha már portugál szavakra és görög igeidőkre emlékszem vissza, s valamilyen kínai bölcsességre is nevel, mintha ezt suttogná: minden szép, de minden elmúlik, tehát okosabb veszteg maradni. Más a helyzet a somlóival. Már a neve körül is sok a fogalomzavar: ejtik „somlai”-nak, aztán „somlyói”-nak, de mindez csak suta beszédhiba. Becsületes neve „somlói”, s mint a nagynevű, kihaló családok, ez a bor is megköveteli, hogy nevét helyesen és tisztességesen ejtsük. Ez a magyar borok fejedelme. Kis területen termelik, s már nem sokáig: fáradt bor, lassan kivész a szőlőkből ez a fajta. Illata olyan, mint a fehér burgundié, de annál nemesebb. Van egyfajta somlói, Arany tűz a neve, s pontosan olyan: tűz és arany keveréke. Ez a bor rábeszél. Ezt mondja: ”Élj”. Ezt az egyetlen szót mondja, de olyan következetes erővel, mint a régi latin versek a nagy tanulságokat. Mit szívott össze ez a bor a napsütésben, évszázados illatokban! A föld sava és titkos ereje, a nap tüze, esős őszök bölcsessége, a természet vegykonyhájának rejtett párlatai, mindez aranyszín bölcsességgé nemesedett ebben a különös borban, melyhez hasonlót egyetlen egyet ismerek csak a világon: a Poully fumée-t, ezt a füst ízű fehér burgundit. E két bor szelleme azonos: nem vetélytársak ők, hanem lángeszű testvérek. Mert a bornak nem csak íze, illata és szesztartalma van, hanem mindenek fölött szelleme is. Mintha a nép, mely termeli és issza, átadna lelke titkos tartalmából valamit a hazai bornak. A somlói borban a magyar legnemesebb tulajdonságai élnek: keleti bölcsesség, nyugati műveltség. Van benne valami Ázsia nyugalmából és Európa kíváncsiságából. Ez a legszerencsésebb keverék, borban és emberben.<br />
<br />
Szüretre vendégeket hívok majd, akik nem szeretik a zenét, nem értenek a politikához, s tudnak hallgatni a diófa alatt. Mit adjak nekik?… Sonkát tormával, ez önként értetődik, parázsban sült burgonyát és fehér liptai túrót, a Rozsnyi kereskedés híres liptaiját fabödönökben, paprika és ajókagyűrű nélkül. Egy hosszú élet minden tapasztalata és rábeszélőképessége kevés ahhoz, hogy meggyőzzem kortársaimat: milyen tökéletes borkorcsolya természetes állapotában a liptai, s milyen helytelen divat hagymával, mustárral, paprikával bonyolultabbá tenni azt, amit a természet önmagában tökéletesnek teremtett. A tiszta borhoz egyszerű tiszta harapnivaló szükséges: ennyit már a kínaiak is tudnak, akik máskülönben nem borisszák, hiszen Turkesztánból hozatják a maguk rizsbora mellé a szőlőből készült bort, a szerencsétlenek! Mikor a pincém meglesz, a soroksáriak megint fehér cipót sütnek, Bácska is küld abált szalonnát a szüretemhez. Így ülünk majd sugárzó őszi délután, a pince vasajtaja előtt, a hosszú padon. Kezünkben bicska, mert úriember nem használ bizalmas étkezéshez idegen evőeszközt, előttünk a kétdecis poharak, a mélyben az ősz aranyfürdőjéből párás vonalakkal eléváló hazai táj. Hallgatunk.<br />
<br />
Mögöttünk a pince mélyében dohognak a hordók: a rizlinges, a somlói, a szilváni, a badacsonyi, a zirci papok halványsárga misebora, a kegyes tanítórendiek dörgicsei termése, s a magyar homok szelíd hajtásai a derültebb nyári esték örök társa, a nyájas kadar, mely bornak nem igazi bor, de italnak enyhe és szórakoztató. A borok élnek és dohognak a pincében, a diófák lombjai között kövér darazsak dünnyögnek, messze, a mélyben hajó úszik a Dunán, árut visz és hoz egy megbékélt világ jó szándékú népei között, a népek örök országútján, s Pannónia szőlőskertjeiben az éneklő lányok megmosták fehér lábukat és tapossák a fürtöket. Mind öregek leszünk, a pince tulajdonosa és vendégei, irodalomról csak akkor esik szó közöttünk, ha legalább ezer éves, s borról csak akkor, ha legalább ötéves, nem akarunk már bosszút és elfeledtük azokat is, kinek egykor nem akartunk megbocsátani. A tájat nézzük, kortyoljuk a bort, s óvatosan ejtjük a magyar szavakat, melyek egyidősek e tájjal. A bor nem bírja a beszédes vendéget, ez régi tapasztalás, s a beszédes vendég, akinek még fontos mindenféle világi hiúság, nem bírja a bort. Ennek a pillanatnak élek, amit addig csinálok, még csak előkészület, magam sem tartom sokra. Mind bölcsek leszünk, s az első pohárból a földre is loccsantunk egy kortyot, nagyon régi áldozati szokás szerint. Mikor az első csillag feljön, kulcsra csukjuk a pince vasajtaját, s rövid botra támaszkodva megyünk haza. Az éjszaka hűvös már, a társaság árnyalakjait elnyeli az októberi este varázslata. Életünk, nem éltünk kinek fontos igazán?… Bölcsek leszünk, mint a bor, melyet ittunk, s vállvonogatva beszélünk az utókor ítéletéről. Mert minden bölcsesség alja, melyet a magyar hazai borból és a műveltségből tanult, ennyi: szeretni kell az életet, s nem kell törődni a világ ítéletével. Minden más hiúság.<br />
Unknownnoreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-2292206961181572911.post-9601389722556325232012-10-29T12:26:00.004+01:002012-10-29T12:26:56.096+01:00A szerelemről<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhiBdyRCEHgQoxFrudZjASCUOIVO3tUBBl-TLTP_vWPnPZeLGTjvfcfF2Xx-kLQoOb2R0g7j16gmZRFV9MTxMpEdu68RukMm5KLsMllOh3oKGsgRlLu_NQLFvW1HrdD833Ay_oOl5SGN0Y/s1600/good_bye__you_said_by_laylarouge-d37j59b.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="212" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhiBdyRCEHgQoxFrudZjASCUOIVO3tUBBl-TLTP_vWPnPZeLGTjvfcfF2Xx-kLQoOb2R0g7j16gmZRFV9MTxMpEdu68RukMm5KLsMllOh3oKGsgRlLu_NQLFvW1HrdD833Ay_oOl5SGN0Y/s320/good_bye__you_said_by_laylarouge-d37j59b.jpg" width="320" /></a></div>
<div style="text-align: center;">
Most valami olyasmit szívesen mondanék, hogy</div>
<div style="text-align: center;">
jó a láz, de a nyugalomnál semmi sem jobb.</div>
<div style="text-align: center;">
Vagy: az az ég, ami szégyenkezve lángolt,</div>
<div style="text-align: center;">
meteort sírt, igaz, de távol volt, és tárgy volt.</div>
<div style="text-align: center;">
Vagy: minden szereplő, végül is, felcserélhető,</div>
<div style="text-align: center;">
s ilyen sztorit szül bármelyik hely és bármelyik idő.</div>
<div style="text-align: center;">
A lány se szép, se csúnya, a fiú alig erősebb,</div>
<div style="text-align: center;">
és mindig lesz kultúra, ki érti-félti őket.</div>
<div style="text-align: center;">
Tíz év múlva vége, ha most nem is múlt el még,</div>
<div style="text-align: center;">
és akkor lesz majd forró a most csak langyos emlék.</div>
<div style="text-align: center;">
És mondanám még azt is, hogy épp az a szép benne,</div>
<div style="text-align: center;">
hogy akkor múlna el, ha vége sose lenne.</div>
<div style="text-align: center;">
De ez se igaz, az se igaz, egy valós: hogy fájnak.</div>
<div style="text-align: center;">
S szerelemből, nem a csendből születnek a tárgyak.</div>
Unknownnoreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2292206961181572911.post-1339685338571493632012-10-22T10:27:00.002+02:002012-10-22T10:27:14.390+02:00Portfólió<br />
Nézd, itt vagyok, mint táncos a színpadon.<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjYgU_TJ21Lg2JTZcces7asKQzZ-34Mx6ZIkZi84tluh44PR6vD-HbBKkiBHn6hnHgBBTAdYVHBeDzLo-w750f4AuWI6Mix0jmhgQdF0l1av5jIJitgcDvwFsK_77Fg9XTm1pXEyxmCHYM/s1600/violin_____by_sssssergiu-d4q87zu.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjYgU_TJ21Lg2JTZcces7asKQzZ-34Mx6ZIkZi84tluh44PR6vD-HbBKkiBHn6hnHgBBTAdYVHBeDzLo-w750f4AuWI6Mix0jmhgQdF0l1av5jIJitgcDvwFsK_77Fg9XTm1pXEyxmCHYM/s320/violin_____by_sssssergiu-d4q87zu.jpg" width="320" /></a></div>
Test, lélek egy. Tudd, ritka e pillanat.<br />
Hogy mindig így maradjon, semmi<br />
Nem bizonyulna elég nagy árnak.<br />
<br />
Itt már zenészként lógok a hangszeren.<br />
Látod, zavar még mindig a pódium.<br />
Jó vicces lett, ahol tanítok<br />
mesterien szigorú pofával.<br />
<br />
Láthatsz színésznek, mert az is én vagyok<br />
más bőrbe kötve. Ott meg, a másikon<br />
épp verset írok bamba képpel.<br />
Jól retusált, de hazug fotó mind.<br />
<br />
Vágyat sugárzom? Védelemért eseng<br />
kisgyermek énem? Ostoba álca csak.<br />
Így játszik az, ki megtanulta:<br />
meztelen önmaga úgyse kéne.Unknownnoreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2292206961181572911.post-18038872605890651442012-10-11T19:57:00.003+02:002012-10-11T19:57:30.916+02:00Szabadság<br />
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh5MeP6kV9VM5EkY2qmSwr8THZscKLrREVU512ck4HWtimfQRrncbD6UsH-AXQ3aLFWRmvR_ipK6FtsTU3U00xT-luLm3Kc4ZjJyqR5AOoBD8iyUc_cDpwUuY9FsfOkvhExZzFgr6z-uQg/s1600/This_is_Freedom__by_DreamingPhotographer.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em; text-align: right;"><img border="0" height="244" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh5MeP6kV9VM5EkY2qmSwr8THZscKLrREVU512ck4HWtimfQRrncbD6UsH-AXQ3aLFWRmvR_ipK6FtsTU3U00xT-luLm3Kc4ZjJyqR5AOoBD8iyUc_cDpwUuY9FsfOkvhExZzFgr6z-uQg/s320/This_is_Freedom__by_DreamingPhotographer.jpg" width="320" /></a><span style="font-family: inherit;">Tudd meg : szabad csak az, akit </span><br />
<span style="font-family: inherit;">Szó nem butít, fény nem vakít, </span><br />
<span style="font-family: inherit;">Se rang, se kincs nem veszteget meg, </span><br />
<span style="font-family: inherit;">Az, aki nyíltan gyűlölhet, szerethet, </span><br />
<span style="font-family: inherit;">A látszatot lenézi, meg nem óvja, </span><br />
<span style="font-family: inherit;">Nincs letagadni, titkolni valója. </span><br />
<span style="font-family: inherit;"><br /></span>
<span style="font-family: inherit;">Tudd meg : szabad csak az, kinek </span><br />
<span style="font-family: inherit;">Ajkát hazugság nem fertőzi meg, </span><br />
<span style="font-family: inherit;">Aki üres jelszókat nem visít, </span><br />
<span style="font-family: inherit;">Nem áltat, nem ígér, nem hamisít. </span><br />
<span style="font-family: inherit;">Nem alkuszik meg, hű becsületéhez, </span><br />
<span style="font-family: inherit;">Bátran kimondja, mit gondol, mit érez.</span><br />
<br />
<span style="font-family: inherit;">Nem nézi azt, hogy tetszetős-e, </span><br />
<span style="font-family: inherit;">Sem azt, kinek ki volt, és volt-e őse, </span><br />
<span style="font-family: inherit;">Nem bámul görnyedőn a kutyabőrre </span><br />
<span style="font-family: inherit;">S embernek nézi azt is aki pőre. </span><br />
<span style="font-family: inherit;">Tudd meg : szabad csak az, aki </span><br />
<span style="font-family: inherit;">Ha neve nincs is, mégis valaki, </span><br />
<span style="font-family: inherit;"><br /></span>
<span style="font-family: inherit;">Vagy forró, vagy hideg, de sose langyos, </span><br />
<span style="font-family: inherit;">Tüzet fölöslegesen nem harangoz, </span><br />
<span style="font-family: inherit;">Van mindene, ha nincs is semmije, </span><br />
<span style="font-family: inherit;">Mert nem szorul rá soha senkire. </span><br />
<span style="font-family: inherit;">Nem áll szemébe húzott vaskalappal, </span><br />
<span style="font-family: inherit;">Mindég kevélyen szembe néz a Nappal,</span><br />
<br />
<span style="font-family: inherit;">Vállalja azt, amit jó társa vállal, </span><br />
<span style="font-family: inherit;">És győzi szívvel, győzi vállal. </span><br />
<span style="font-family: inherit;">Helyét megállja mindég, mindenütt, </span><br />
<span style="font-family: inherit;">Többször cirógat, mint ahányszor üt, </span><br />
<span style="font-family: inherit;">De megmutatja olykor, hogy van ökle.... </span><br />
<span style="font-family: inherit;">Szabad akar maradni mindörökre. </span><br />
<span style="font-family: inherit;"><br /></span>
<span style="font-family: inherit;">Szabadság ! Ezt a megszentelt nevet </span><br />
<span style="font-family: inherit;">Könnyelműen, ingyen ajkadra ne vedd ! </span><br />
<span style="font-family: inherit;">Tudd meg : szabad csak az, </span><br />
<span style="font-family: inherit;">Aki oly áhítattal mondja ki, </span><br />
<span style="font-family: inherit;">Mint Istenének szent nevét a jó pap. </span><br />
<span style="font-family: inherit;">Szabad csak az, kit nem rettent a holnap. </span><br />
<span style="font-family: inherit;"><br /></span>
<span style="font-family: inherit;">Ínség, veszély, kín meg nem tántorít </span><br />
<span style="font-family: inherit;">És lelki béklyó többé nem szorít. </span><br />
<span style="font-family: inherit;">Hiába őrzi porkoláb s lakat, </span><br />
<span style="font-family: inherit;">Az sose rab, ki lélekben szabad. </span><br />
<span style="font-family: inherit;">Az akkor is, ha koldus, nincstelen, </span><br />
<span style="font-family: inherit;">Gazdag, hatalmas, mert bilincstelen.</span><br />
<br />
<span style="font-family: inherit;">Ez nem ajándék. Ingyen ezt nem adják, </span><br />
<span style="font-family: inherit;">Hol áldozat nincs, nincs szabadság. </span><br />
<span style="font-family: inherit;">Ott van csupán, ahol szavát megértve </span><br />
<span style="font-family: inherit;">Meghalni tudnak, és élni mernek érte. </span><br />
<span style="font-family: inherit;">De nem azért dúlt érte harc, </span><br />
<span style="font-family: inherit;">Hogy azt csináld, amit akarsz, </span><br />
<span style="font-family: inherit;"><br /></span>
<span style="font-family: inherit;">S mindazt, miért más robotolt, </span><br />
<span style="font-family: inherit;">Magad javára letarold, </span><br />
<span style="font-family: inherit;">Mert szabadabb akarsz lenni másnál. </span><br />
<span style="font-family: inherit;">A szabadság nem perzsavásár. </span><br />
<span style="font-family: inherit;">Nem a te árud. Milliók kincse az, </span><br />
<span style="font-family: inherit;">Mint a reménység, napsugár, tavasz, </span><br />
<span style="font-family: inherit;"><br /></span>
<span style="font-family: inherit;">Mint a virág, mely dús kelyhét kitárva </span><br />
<span style="font-family: inherit;">Ráönti illatát a szomjazó világra, </span><br />
<span style="font-family: inherit;">Hogy abból jótestvéri jusson </span><br />
<span style="font-family: inherit;">Minden szegénynek ugyanannyi jusson. </span><br />
<span style="font-family: inherit;">Míg több jut egynek, másnak kevesebb, </span><br />
<span style="font-family: inherit;">Nincs még szabadság, éget még a seb. </span><br />
<span style="font-family: inherit;"><br /></span>
<span style="font-family: inherit;">Amíg te is csak másnál szabadabb vagy, </span><br />
<span style="font-family: inherit;">Te sem vagy még szabad, te is csak... </span><br />
<span style="font-family: inherit;">Gyáva rab vagy.</span><br />
<div>
<br /></div>
Unknownnoreply@blogger.com2