2010. október 30., szombat

Harc az ünnepért


Magányom szétnéz, szól és szava büntet:

– Ahová én belépek, legyen ünnep,
térdeljen porba, ki hozzám beszél,
jó szavam: koldusnak vetett aranypénz,
örüljön, ki ellenségem lehet,
szivemben vad gőg a szeretet is,
örvénybe lépek józan, dacos ésszel,
nem fáj, ha tűzön éget a gonosz,
lesem felebarátom feleségét,
esti szeretőm délre feledem,
vagyok magamban s másban hontalan,
mindent tudok, aranyat s gyöngyöket
old fel boromban a gazdag jövő
és mindig győztes, mindig sérthetetlen,
megmaradok magamnak, érthetetlen
magasság, melynek némasága ünnep.

Ahová lépek, mégis minden büntet:

letérdelek a köszönők elé,
aranypénzként őrzöm más jó szavát,
ellenségemet fölfegyverezem,
büszkeségem gyámoltalan bilincs,
koldusok közé viszem ágyamat,
menekülök a szúnyogok elől
és mindenkit magamban hurcolok,
semmit se tudok, fuldokolva szívom
a levegő képzelt pénz-tőgyeit,
elhúzódom a mulatók közűl
s némán esengek vissza a világba
és magamnak is mindig érthetetlen,
sohse leszek már többé sérthetetlen,
mert a vezeklés kívánt kínja büntet.

És így lett mégis, így lesz minden ünnep:

vak voltam már és dermedt zűrzavar,
s falba léptem, – s ajtót nyitott a fal!
S láttam, történnek néha jó csodák,
amikért élni érdemes, tovább
botladozni máson s magamon át,
egyszerre sírva s egyszerre kacagva,
emberi sorsom hálásan fogadva,
mint égi kedvest, aki ha kiválaszt,
akkor szeret igazán, ha kifáraszt.
Vak voltam már, hitetlen zűrzavar,
s falba léptem s ajtót nyitott a fal,
nyilt az ajtó és nyiltak jó csodák
s én boldogan botladozom tovább
idegen romokon s magamon át
s nem félek már, hogy újból elveszítsen:
két kezével egyszerre tart az isten
s ha azt hiszem, hogy rosszabb keze büntet,

jobbja emel, és fölragyog az ünnep.

4 megjegyzés:

  1. Szia!
    Köszöntem, de nem tudom kinek.
    Valószínűleg az én hibám, hogy nem tudtam kideríteni ki a blog tulajdonosa. Rengeteg szellemi, érzelmi, kulturális érték található
    szinte enciklopédikus módon eme oldalakon.
    Ide tévedni és fantasztikus élményekben részesülni, úgy látom a szerencse dolga is.
    Ha megengeditek nekem, hogy időnként itt lebzselhessek, akkor a "szerencsefiának" tekinthetem magamat:))))
    Utólagos engedélyetek reményében bízva: - üdvözlettel...csetele.

    VálaszTörlés
  2. Kedves Csetele,
    leírhatatlanul nagy örömet jelentenek nekem ezek a megnyilatkozások... Ilyenkor érzem igazán, hogy ez a blogom egyfajta prófétai célt is szolgál.

    Persze ez is igaz. Szeretném, ha minél többen megélnék azt a bizonyos "felszisszenést", amit én élek át minden egyes versnél, dalnál, dalszövegnél, amit itt közzéteszek.

    Ehhez azonban lelkiállapot is kell. Nem mindig kerülök ilyen közvetlen kapcsolatba verssel, látom , hogy szép, de csak azt és akkor teszem ki, amikor éppen át is érzem, amikor együtt élek a verssel és dallal és együtt érzek annak írójával, szerzőjével.

    Ezért ez a blog nem csak egy egyszerű versblog. Ez valahol én (is) vagyok.

    ...talán ezért sem találtad meg, ki vagyok én, mint anyag... De a legfontosabbat mégis itt találod.

    Kellemes böngészést, olvasást, megélést és átérzést kívánok!
    Üdvözöllek a blogomon! ;)
    rit

    VálaszTörlés
  3. Köszi ezt a verset. Mindig rá kell jönnöm, hogy nagy kedvencem Szabó L.
    Ezért is említem mindig őt Zs- nagy vizsgakérdéseikor, hogy ki a kedvenc...

    Huh, csetele, ez nekem is jól esett. :) Büszke vagyok rád rit! ;)

    VálaszTörlés