Minden vereségemmel többet érsz,
minden kérlelés erőd növeli,
máris annyi váltómmal vagy teli,
hogy adósod lehetnék, amíg élsz;
és lassan elhagy az önbecsülés,
és idomitott medve piaci
pípeskedése minden igazi
fájdalmam, hisz neked tetszeni kész.
Igy adom el, így vesztem el magam.
Belül lázongok, irtózatosan,
hogy igy rád szűkűlt az egész világom.
De úgy lázongok, mint álmát aki
rázza már, felül, szemét dörzsöli,
s nagyot nevet egy rémes butaságon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése