Szolgált a szerelem – szolgáltam én alázattal a szerelmet, s voltam olyan fagyokba vetett, mint a küszöbre rakott zabi gyermek. Öleltem, mint az utolsó görcs a szívet, szinte már könyörögve, és ugatott a szívem a magány ólja előtt, kúszva hiába-kapart küszöbökre.
Jónást a cet: – magába zárt a test, ez az esetlen állat, átúszta velem a tiszta óceánokat, itatott velem pocsolyákat; éhei jászlaihoz négylábra alázott – de a sors meredekjén ő emelt szakadásig, kínjaitól üvöltve a földbe haraptam, s önkívületben ittam gyönyöre muzsikáit.
Dolgoztam – mint az akác-törzs a homokon - égre emelve a munka termő ágát, s fejem alá vetettem a lustaság felhőkön úszó szénaágyát. Mások bajainak gerendáiból ácsolt tutajon örvénybe eveztem, s az én nyomorúságom kis gyufaszálaival tüzet adni siettem.
Meneteltem hűen a sorban, hadakoztam az élen, soha nem menekültem, de a pázsitokon fegyvereim ledobáltam, s meztelenül heverésztem a fűben. Csillagokért magasodtam – s a földre hajoltam madarak lábanyomát imádni; fölöttem rakéták szálltak – kezem fejéről meg verseim piros katicabogárkái.
Ó, minden voltam én, amire a lélek fényes! És engedelmesen letérdeltem a test minden ítéletéhez. Mindenre felragyogtam, ami fókuszaimat pásztázva kereste, a sejtések szétszórt sugarait tűzzé lobbantottam, én – a tiszta lencse.
Úgy éltem, mint a százhúszat verő szív, úgy gyűlöltem és szerettem: mindenhez úgy fogtam, kívánva, hogy az legyen a vesztem! Úgy éltem én, ahogy itt élni kell, ahogy érdemes élni! Egy emberöltőt éltem – de a sorsom történelem és ezerévnyi!
Amiként kezdtem, végig az maradtam. Ahogyan kezdtem, mindvégig azt csinálom. Mint a fegyenc, ki visszatérve falujába, továbbra is csak hallgat, szótlanul űl pohár bora előtt.
Ez a válasz mielőtt kérdeznéd mindenki jól van Ez a válasz mielőtt kérdeznéd mindenki jól van
Mindent felvettünk már mégsem azt ami fájt Csak bólintottak jól van öreg, jól van Az a baj hogy a sok hülye jó szó a gyomrunkba görcsösen beleállt Amit teszünk vajon mért van, vajon mért van Mert a válasz mit senki se kérdez Nálam régóta készen áll
Veled gyermek lettem nálad biztos a hely Hiszen súgtad nagyon jó vagy, nagyon jó vagy S fenéken rúgtál úgy ahogy mindkét lábbal kell, hej És ha fáj neked megbocsátom jó vagy, nagyon jó vagy Mert a válasz mit senki se kérdez Nálam régóta készen áll
Ez a válasz mielőtt kérdeznéd mindenki jól van Az a válasz mielőtt kérdeznéd mindenki jól van
Visszaszámolok, valamit elhagyok De itt vagyok, újra indulok, jól van, jól van Ennyi az életem, nem szégyellem Csak még legyen legyen alkalom, hogy bizonyíthatom Hogy ez is én vagyok, hogy jól vagyok Add vissza a hangokat végre Kiabálnék, hogy más is hallja már
Ez a válasz mielőtt kérdeznéd mindenki jól van Itt a válasz mielőtt kérdeznéd mindenki jól van
Én nem tudok a csendről melybe száz forró titok és jövendő viharok lelke ébred hol nászát üli száz rejtett ígéret. A csendről, melyre mennydörgés felel idegzett húr most, oh most pattan el vagy fölzengi a nagy harmóniát az életet, az üdvöt, a halált. Mindegy, valami jönni, jönni fog! - Ily csendről nem tudok.
De ismerem, hol bús töprengés ág-boga terem a csonka múlt idétlen hordozóját sok-sok magános, lomha alkonyórát melyből a szótalan, közömbös árnyak vád nélkül, halkan a szivemre szállnak s a szívnek várni, várni nincs joga úgy jő a holnap, ahogy jött a ma míg percre perc születni kénytelen - e csöndet ismerem.
Jókedvet adj, és semmi mást, Uram! A többivel megbirkózom magam. Akkor a többi nem is érdekel, szerencse, balsors, kudarc vagy siker. Hadd mosolyogjak gondon és bajon, nem kell más, csak ez az egy oltalom, még magányom kiváltsága se kell, sorsot cserélek, bárhol, bárkivel, ha jókedvemből, önként tehetem; s fölszabadít újra a fegyelem, ha értelmét tudom és vállalom, s nem páncélzat, de szárny a vállamon. S hogy a holnap se legyen csupa gond, de kezdődő és folytatódó bolond kaland, mi egyszer véget ér ugyan - ahhoz is csak jókedvet adj , Uram.
So If you ever want something You call, you call And I'll come running to fight And I'll be at your door And there's nothing worth running for
When your mind is made up When your mind is made up There's no point trying to change it When your mind is made up When your mind is made up There's no point trying to stop it
You see you're just like everyone When you share your falls All you want to do is run away And hide all by yourself When there's fall, there's fall There's nothing else
When your mind is made up When your mind is made up There's no point trying to change it When your mind is made up When your mind is made up There's no point even talkin' When your mind is made up When your mind is made up There's no point trying to fight it When your mind, your mind
There's no point trying to change it When your
So If you ever want something Then you call, call Then I'll come running
Amikor születtem, nem jeleztek nagyot messiás-mutató különös csillagok, csak az anyám tudta, hogy királyfi vagyok. A többiek láttak egy siró porontyot, de anyám úgy rakta rám a pólyarongyot, mintha babusgatná a szép napkorongot.
Maga adta nékem édessége teljét, úgy ajándékozta anyasága tejét, hogy egyszer földnek bennem kedve teljék. Isten tudja, honnan, palástot keritett, aranyos palástot vállamra teritett, fejem fölé égszin mosolygást deritett.
Ma is úgy foltozza ingemet, ruhámat, ma is úgy szolgál ki, főzi vacsorámat, mint királyi ember királyi urának. Amerre én jártam, kövek énekeltek, mert az édesanyám izent a köveknek, szive ment előttem előre követnek.
Amig ő van, vigan élném a világom, nem hiányzik nekem semmi a világon, három bánat teszi boldogtalanságom. Az egyik bánatom: mért nem tudja látni egymást a sok ember, a sok-sok királyfi, úgy, ahogy az anyjuk tudja őket látni?
A másik bánatom: hogyha ő majd holtan fekszik a föld alatt virággá foszoltan, senki se tudja majd, hogy királyfi voltam. Hogyha minden csillag csupa gyémánt volna, minden tavaszi rügy legtisztább gyöngy volna: kamatnak is kevés, nagyon kevés volna.
Hogyha minden folyó lelkemen átfolyna s ezer hála-malom csak zsoltárt mormolna, az én köszönetem igy is kevés volna. Hogyha a föld minden szinmézét átadom, az o édességét meg nem hálálhatom, ez az én bánatom, harmadik bánatom.
Mondj kevesebbet, mint amennyit érzel. A biztosnál is mondj kevesebbet - még, ha kopárrá lesz is a látszat így; hogy a keserű csalódásban oly gazdag világ édes-csalódás-állománya (olykor és esetleg) gyarapodhassék. Ezt csakis a Kevesebb által érheted el. Sokból túl sok van. Az embléma rég eltakarja a tárgyat, az ár az árút, a nyelv a beszédet. És talán örökre fogadd meg, hogy Valamirevaló Ügyben sosem ejtesz ki a szádon afféle hazárd, veszélyes, viszolyogtató szavakat, mint "örökké", mint "soha".
