Apám lánya

Apám lánya voltam, hozzá ritkán szóltam,
anyám lánya voltam, vele szájasodtam.

Volt nekünk lakásunk, benne éltünk, háltunk,
fel és alá jártunk, tudnám, mire vártunk.

El is mentem onnan, gyorsan másba fogtam,
megláttalak téged, így lettem te véred.

Mennék tőled innen, ismét csak elmennék,
csak tudnám, hova mennék, tudnám, hova mennék.

Nem zúg a szél mindig ugyanúgy,
egy húr sem szól mindig ugyanúgy.
A szív sem fáj mindig ugyanúgy,
a leány sincsen mindig ugyanúgy.

Nem zúg a szél mindig ugyanúgy,
a szív mindig ide-oda húz.
Mindig másnak szól a hegedű,
a leány mindig futva menekül.

Életem elvisz, drágám, ne sírj,
többé már nem szól felőlem a hír,
az embernek szíve mindent kibír,
többé már nem szól felőlem a hír.