2010. február 23., kedd

Epilógus egy készülő fejlődésregényhez


élet-társaimnak


Nem emlékszem semmire: mindent tudok.
Mindent elmondtam. Kezdődhet a csend,
folytatódhat.
Ismét
gömb-boldoggá pihenhetnek a dolgok.
Pótolhatatlanok vagyunk, de nélkülözhetőek.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése