Könny

A nyitott sír felett
lomha fekete varjú száll.
Két szárnycsapás közt rám mered
a dermesztő Szabály.

Ijesztő gyengeségem
megbúvó-nyüszítő állat.
Tegnapi hecceket idézek
vitákat,

hogy elfojtsam könnyem
s önzésem senki se lássa;
mert részvétlenség lenne
és magam – siratása.

De törvény,
hogy a halál csak az élőnek fájjon;
remegjek – gyászod örvén –
önnön tragédiámon.

A göröngydübörgésbe
cérnafüttyös cinke pityeg.
Oldozó könnycsepp éget
s legördül. Legyen a tied.