Egyszer egy tanítvány kérdezett valamit, de a mester nem figyelt rá. A tanítvány újra föltette a kérdést. Ekkor a mester elszégyellte magát, és zavarában megvilágosodott.
Egyszer egy tanítvány kérdezett valamit, de a mester nem figyelt rá. A tanítvány újra föltette a kérdést, de a mester továbbra sem méltatta figyelemre. Ekkor a tanítvány elszégyellte magát, és zavarában megvilágosodott.
- Mester, hogyan érhetem el a megvilágosodást?
- Nem így.
- Akkor hát hogyan?
- Így sem.
A tanítvány ekkor megvilágosodott.
- Mester, milyen érzés szerelmesnek lenni?
- Képzeljétek el, ahogy az eső dobol az ablakon.
- A szerelem ilyen?
- Nem.
- Mester, milyen a megvilágosodás?
- Hunyd le a szemed. A tanítvány lehunyta.
- Most nyisd ki. A tanítvány kinyitotta. Ekkor megvilágosodott.
- Mester, föltehetek egy kérdést?
- Magadnak föltetted már?
A tanítvány ekkor megvilágosodott.
- Mester, hogyan kell megvilágosodni? -
Nem kell megvilágosodni.
A tanítvány ekkor megvilágosodott.
- Mester, minden kérdésre van válasz?
- Igen.
- Valóban minden kérdésre van válasz?
A mester elszégyellte magát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése