Mondd miért szeretsz Te mást

Emlékeim közt van egy tépett levél,
Levél melyet nem is küldtem el.
Féltékenység szülte egy bolond szenvedély,
De olvassuk csak el, mit mond a levél:

Mondd miért szeretsz te mást, és én csak téged?
Miért másnak örülsz úgy ahogy és néked?
Ha mellém sodort egyszer már az élet,
Én nem engedlek oly könnyen el.

Mondd miért adtál reményt és oly sok álmot,
Ha mástól akarod a boldogságot?
Mondd miért fogadtad el szerelmes szívem?
És hogyha elfogadtad, most miért dobtad el?

Az első pillanatban megmondhattad volna
szólhattál volna ne kezdjük el
de te lázba jöttél, s lágyan átkarolva
hozzám hajolva hazudtad el;
Hogy nem szeretsz te mást enyém a szíved
s lásd kis búcsú levél lett az ígéret
de én ezt a kis levelet most összetépem,
ha így akartad hát nekem se fáj!