Esküszöm láttam magamat felülrõl
Gondoltam is, most kezdhetjük elölrõl
Pedig annyira jól alakultak a dolgok
Ahogy lépkedtél felém a holdfényben
Mint egy harmadosztályú regényben
Te gyönyörû voltál, én pedig izmos.
És most innen felülrõl végre jól látom
Ahogy áthajolnak a korláton
Tûzoltók, kíváncsi tölgyfaágak
És egészen fentrõl azt is csak én látom,
Hogy a virágnak látszó kis izék a ruhádon
Most lángnyelvekké válnak.
És most itt állok megint a reptéren
Csak az ujjam reszket a térképen
Ismeretlen tájak felett matat
Aztán hírtelen ott vagy Te is a TV-ben
Egy kivetítõn a folyosó végében
A hétórás híradó minket mutat
Pedig még annyi mindent szerettem volna
Verseket írni párás ablakokra,
Éjjel fákat ültetni együtt
És alattuk ébredni hajnalban,
Rembrandt-ot lopni nylon szatyorban,
Rakétát építeni az udvarunkban
A felüljáróról köpködni az elsuhanó autókra.
Az elsuhanó autókra
Esküszöm láttam magamat felülrõl
Ahogy éppen a motorháztetõrõl
Lehulló szilánkok között
Széttárt karokkal újra úgy fekszem
Ahogy azt gyerekként is szerettem
Veled a kertben nyáron a házunk mögött.
Pedig még annyi mindent szerettem volna
Verseket írni párás ablakokra,
Éjjel fákat ültetni együtt
És alattuk ébredni hajnalban,
Rembrandt-ot lopni nylon szatyorban,
Rakétát építeni az udvarunkban
A felüljáróról köpködni az elsuhanó autókra.
Az elsuhanó autókra
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése