Itt a válasz

Ez a válasz mielőtt kérdeznéd mindenki jól van
Ez a válasz mielőtt kérdeznéd mindenki jól van

Mindent felvettünk már mégsem azt ami fájt
Csak bólintottak jól van öreg, jól van
Az a baj hogy a sok hülye jó szó a gyomrunkba görcsösen beleállt
Amit teszünk vajon mért van, vajon mért van
Mert a válasz mit senki se kérdez
Nálam régóta készen áll

Veled gyermek lettem nálad biztos a hely
Hiszen súgtad nagyon jó vagy, nagyon jó vagy
S fenéken rúgtál úgy ahogy mindkét lábbal kell, hej
És ha fáj neked megbocsátom jó vagy, nagyon jó vagy
Mert a válasz mit senki se kérdez
Nálam régóta készen áll

Ez a válasz mielőtt kérdeznéd mindenki jól van
Az a válasz mielőtt kérdeznéd mindenki jól van

Visszaszámolok, valamit elhagyok
De itt vagyok, újra indulok, jól van, jól van
Ennyi az életem, nem szégyellem
Csak még legyen legyen alkalom, hogy bizonyíthatom
Hogy ez is én vagyok, hogy jól vagyok
Add vissza a hangokat végre
Kiabálnék, hogy más is hallja már

Ez a válasz mielőtt kérdeznéd mindenki jól van
Itt a válasz mielőtt kérdeznéd mindenki jól van

Ugye, ott leszel

Ugye adsz majd, mikor kérni kell
S ugye kérsz majd, mikor neked kell
Ugye vállalod, ha varázsolni kell
S aztán elhúzol majd macskaléptekkel-

Ugye adsz majd, mikor inni kell
S ugye fogsz majd, mikor esni kell
Ugye írsz majd nekem, szép kicsi verseket
Mind arról szól, hogy milyen jó neked.

Ugye eljössz, mikor vágyom rád
Nem lesz rajtad, csak a nagykabát
Aztán nálam hagyod a szerelmed illatát
Majd jelentkezem, ha újra vágyom rád.

És majd nézlek, ahogy mellém ülsz
S aztán mégis, újra összegyűrsz
ugye szép lesz a fényképem veled
Majd találsz nekünk egy frekventált helyet - a faladon

S ugye úgy lesz, ahogy ígérted
Ha meg máshogy, ugye megérted
És ha elvennék a maradék jókedvem
Te ott termesz és visszalopod nekem

Ugye sírsz majd, mikor elmegyek
Pedig látod, hogy csak viccelek
Ugye rám hajolsz, ha vígasztalni kell
És elszáguldunk 190-nel

Miért nem próbálod meg velem

Ha néha még elhiszed,
hogy nem csak ágy és párnák,
Ha hiszed még, hogy nem csak pohár víz,
ha szomjazol;
ha ott van még a kék füzet
az emlékeid polcán,
mit összefirkált néhány kusza év,
hova az van írva még: szeretni szép...
Miért nem próbálod meg velem?
Miért nem...
Én még ki merem mondani: szerelem.
Miért nem próbálod meg velem?
Miért nem próbálod meg velem?
Én még ki merem mondani: szerelem.
Miért nem próbálod meg velem?

Az ünnep

A ritka percek selyemszalagját most együtt bontsuk fel,
A számlát úgysem veszíthetjük el, most mégis rejtsük el,
S mint szelíd kéz a lázas gyermek forró homlokán,
Vagy rossz álom, ha felriaszt, és odabújsz hozzám,
Olyan jó-jó-jó, de mondd, hány perc az ünnep?
Oh mondd-mondd-mondd-mondd-mondd, mondd, meddig tart?

A béke, nehogy végleg elfelejtsd, üzen, hogy létezik,
Mondd, meglep-e, ha átnyújtom neked az ünnep perceit?
S csak félrekapcsolt csengetés, ha drága hangot vársz
Vagy régi zsebben maradt pénz, mit szűk napon találsz
Oh mondd-mondd-mondd-mondd-mondd, mit ér az ünnep?
Oh mondd-mondd-mondd-mondd-mondd, mondd, meddig tart?

S mint szelíd kéz a lázas gyermek forró homlokán,
Vagy rossz álom, ha felriaszt, és odabújsz hozzám,
Olyan jó-jó-jó, de mondd, hány perc az ünnep?
Oh mondd-mondd-mondd-mondd-mondd, mondd, meddig tart?

Amíg várok rád...

Amíg várok rád, ajtóm nyitva áll.
Amíg várok rád, itt árnyékod vár.
Dehogy szégyellem, míg szeretők a szívem markolják!
Épp csak fáj, hogy nincs több életem várni rád.

Amíg várok rád, küszöböm földig kophat már.
Amíg várok rád, sok méltatlan vár.
Dehogy bántom őt, az érkezőt, ki lelkem lépi át!
Ő a földön jár, és itt talál, amíg várok rád.

Amíg várok rád, és az szeret, ki nem hasonlít rád,
addig nem lesz bírám, Istenem,
senkinek nem lesz lelkem, arcom meztelen,
addig kell mindig-mindig újra-újra vesztenem,
addig kell mindent, mindent, mindent újrakezdenem,
amíg várok rád.

Nagy utazás

Fáradtnak tűnsz, mintha nem a régi volnál,
Hol van a tűz, hol van az a mindig sóvár régi láz,
Az a régi égi láz, amivel beléptél, s megszerettelek?

Nagy utazás, azt mondtad, hogy ez az élet, s nem halunk meg,
Az ember soha el nem téved, égi láz, a bizonyos égi láz,
Tőled kaptam, majd meghaltam, majd elégtem én.

Mivé legyek most nélküled?
Hová megyek így nélküled?
Te meg csak ülsz, fáradtnak tűnsz,
Tovatűnt szép ígéretek, nélkülük én hová legyek?

Nagy utazás, a vonatunk újra indul,
Nagy utazás, most a vágyunk már megint új útra visz,
induljunk el hát megint,
Gyere velem most az ígéret szerint!

Nagy lesz az út, de mi ugye mégse várunk?
A vonatunk nekilódul, újra száguld, régi láz, hajtja az a régi láz,
Tőled kaptam, majd meghaltam, majd elégtem én.

Elindulunk, elindulunk, az éjbe megy a vonatunk,
S az éjszaka, az éjszaka, a puha testű éjszaka,
Vonatunk kattogó zaja.

Mint régi jó barátokat, majd úgy fogad, majd úgy fogad.
Egy utazás az életünk, azt mondtad hát, megint megyünk,
Nagy utazás az életünk...

Csúnya fiúknak is van szíve

Álltam a ház előtt, három éjjel és egy délelőtt,
Küldtem a virágot, a kertész jól megvágott,
Szólt a nagy szerenád, rám küldte a kutyáját.
Mert a lányok olyan buták: a szívemig egyik se lát.

Írtam egy áriát, olyan szépet, a szív elállt,
A versem - Ó, nagy Ég! - azzal tömte ki a cipőjét.
Egy zsák levél, s benne a szívem, s a könnyeim a bélyegek.
De a lányok olyan buták: a szívemig egyik se lát.

Mert a csúnya fiúknak is van szíve,
Szíve senkinek nincs - ennyire.
Ó, a csúnya fiúknak is van szíve,
Így a csúnya fiú mind jó, és jó vele.

Hidd el, ha eső esett, félretoltam a felleget,
Kicsi lába, hogy ne fázzon, földre dobtam a kabátom,
Ó, ha a Hold ragyogott, arra vártam, hogy meghalok.
De a lányok olyan buták, a szívemig egyik se lát.


A csúnya fiúknak is van szíve,
Szíve senkinek nincs, nincs, nincs ennyire.

Pokolba már a szép szavakkal

Hiába hitték annyian,
és hirdették boldogan, mit hoz a holnap
Hiába szép, ha messze van
messzebb egy életnél
Hiába él, ki csak remél.
Hiába szól ki mást igér
Hiába hagzott fényesen
Hiába szólt hogy "Győzelem", ha
nem nyert senki sem.
Hiába foglalták aranyba kőbe,
Hiába fogadjuk égre és földre
Hiába eskü és hiába szent beszéd,


Pokolba már a szép szavakkal, szeress egy kicsit
jobban'
Pokolba már a szép szavakkal, szeress egy kicsit jobban'

Hiába igérsz lelkesen
másképp történt minden, ami megtörtént velem
Jelen és múlt az életem
Így nem csal meg sosem
Szó csak a szóra válaszol
Nem hiszem már, ha szépen szól

Pokolba már a szép szavakkal, szeress egy kicsit
jobban'
Pokolba már a szép szavakkal, szeress egy kicsit jobban'

Arcom a kezembe temetem
Láttam én is kerteket az üres termekben
De hiába mondom el dallal és csenddel
Hiába hallgatom csillogó szemmel
Hiába-hiába ordítom hangosan:

Pokolba már a szép szavakkal, szeress egy kicsit
jobban'
Pokolba már a szép szavakkal, szeress egy kicsit jobban'

Engem is vigyél el!

Ha elindulsz csak úgy,
csak úgy cél nélkül, csak el,
Engem is vigyél el!
Ha a folyó mellett ülnél,
hogy nézd kik úsztak el
Engem is vigyél el!
Ha a háztetőkön sétálsz,
a szabad szél miatt
Engem is vigyél el!
Ha fényképezni indulsz
az új csillagokat,
Engem is vigyél el!

Ha elmennél a holdra,
mert az is érdekel,
Engem is vigyél el!
Ha egy másik dalt hallgatnál,
az enyém már nem kell,
Engem is vigyél el!
S ha eldöntöd, hogy elhagysz,
örökre - végleg - kész -
Engem is vigyél el!
S ha itt van már a taxi,
intesz - indulsz - mész -
Engem is vigyél el

Elfáradt dal

Úgy mentél el

Úgy mentél el, úgy mentél el, ahogy jöttél,
Semmit sem hagytál, s félek, hogy semmit sem vittél.
És most itt vagyok, és itt hagyott hangokat hallgatok,
S megint kérdem:

Miért nem hívsz? - Hívlak minden reggel!
Miért nem sírsz? - Sírok minden éjjel!
Miért nem vársz? - Várlak mindenemmel!
Miért hátrálsz? - Hívlak két kezemmel,
De úgy félek, hogy csak én hallom hangodat.

Miért hagytál el, s miért kísért meg most is hangod?
Miért hagytál el, s miért nem érinti ujjam az arcod?
És most itt vagyok, és szédülten egyedül ballagok,
S megint kérdem:

Miért nem hívsz? - Hívlak minden reggel!
Miért nem sírsz? - Sírok minden éjjel!
Miért nem vársz? - Várlak mindenemmel!
Miért hátrálsz? - Hívlak két kezemmel,
De úgy félek, hogy csak én hallom hangodat.