Van még egy dal

Oly nagyra nőtt a tegnapunk,
és félve kérdem én, lesz-e még holnapunk,
lesz-e még dal, mely szívemből fakad.
Szorítsd meg kezem, ha az éj rám szakad.

Hogy mondjam el, mit soha nem tudok,
hogy sírjam el, hisz sírni sem tudok.
Van még egy dal a szívemben valahol,
rejtőzve ott lapul és neked őrzöm én,
azt neked őrzöm én.

Útban a Mennyország felé

Egy énekbe zárom szívemet,
egy dallamba öntöm lelkemet,
énekben dalban szállok, szárnyalok,
míg végül hozzád eljutok.

Folyókon hegyeken átkelek,
bárhol leszel, hozzádmegyek,
ha kell jégen-tűzön át,
a lélek titkos útjain hozzád!

Bízz bennem, várj reám,
ne nézd sok bűnöm, száz hibám!
Mennyország ajtaján ha kopogok, nyiss ajtót,
nézd itt vagyok!

Új tavaszért

Még szívemben itt él a nyár,

és a szél szárnyán fölzeng egy dal.

De nézd a fák lombja közt az ősz reánk vár.

Ölelj át két karoddal.




Még szívemben itt ég a láng,

és égbe száll ez a dal.

De nézd az út ködbe visz, az éj hűvös már.

Ölelj át két karoddal.




Új tavaszért, új évekért, új életért

Áldott legyél!

reményt és jövőt adj nekünk (részlet)

Mint a gyermek, tágranyitva két szemem, úgy szeretnék Rád nézni, Istenem.
Bizalmat, végtelent, ó, adj nekem, adj nekem.

Mint a gyermek, kiben még ott a fény, úgy kérek én szívembe új reményt. Nagy hitet, éltetőt, egy bíztató szép jövőt.

Mária

Fekete felleg az égen,
egy asszony talpig feketében.
Egy asszony arca, kiégve, sötéten,
a fájdalom fekete ködében,
a fellegeknél feketébben.
Fekete csapda az ég!
Mária, gyôzöd-e még?!
Szívedre hull a sötét!
Hitedet ôrzöd-e még?
Föléd a téboly terjeszti ködét.
Mária, gyôzöd-e még?

Valamikor azt mondtam: igen,
történjék velem szavaid szerint.
Most is azt mondom: igen!
Mikor a lelkem poklokon kering,
azt mondom: Igen!
A halál útvesztôiben,
kénköves völgyeiben,
azt mondom: Igen!
Szívem, Uram, kezedben pihen,
azt mondom: Igen!
Örökre igen! Történjék
minden szavaid szerint!

Jöjj!

Jöjj Krisztus Lelke, jöjj áldott Béke!
Úgy éhezem rád, úgy szomjazom rád!
Jöjj, töltsd be a szívem, jöjj, szállj meg engem!
Úgy vágyom a békét, Lelked áldott tűzét.

Porból lett por a szívem, porba kell vissza térnem,
és kell, hogy emlékezzem: a lelkem csak te mented meg.
Porból lett por a szívem, és kell, hogy emlékezzem
a lelkem csak te mented meg.

Jöjj Krisztus Lelke, jöjj áldott Béke!
Úgy éhezem rád, úgy szomjazom rád!
Jöjj, töltsd el a vágyam, jöjj, pihenj meg nálam!
Jöjj legyél az álmom, éltető szent forrásom.

Porból lett por a szívem, porba kell vissza térnem,
és kell, hogy emlékezzem: a lelkem csak te mented meg.
Porból lett por a szívem, és kell, hogy emlékezzem
a lelkem csak te mented meg.

Nem múlik el a szerelem

Nem múlik el a szerelem
Csak fegyelmezett lesz.
Szavak nélkül is mindent tudó,
Pillantásból is értő
Messzeségből is megérző
A lélekrezdülést is fölfogó
Bizonyosság.

Nem múlik el a szerelem
Csak aggódás lesz.
Minden köhintést számontartó,
Mindenben betegséget szimatoló
Mindíg virrasztó, örök féltés
És bátorító ölelés.

Nem múlik el a szerelem
Csak ellenállás lesz.
Reszkető, fájdalmasan szép
Tiltakozás
A halványuló pipacs hullása
Ellen,
A ráncokban megbúvó nagy törvény
Ellen,
Minden sírba húzó emberi béklyóval
Szemben.

Nem múlik el a szerelem
Csak tüntetés lesz.
A mozdulatlanság..
A kimondhatatlan tehetetlenség
Ellen,
A keménykoporsó,..
A meredt szemű,..
Kibírhatatlan csönd,
A választ nem adó
Néma temető ellen.

Nem múlik el a szerelem

Látható az Isten

Fűben, virágban, dalban, fában,
születésben és elmúlásban,
mosolyban, könnyben, porban, kincsben,
ahol sötét van, ahol fény ég,
nincs oly magasság, nincs oly mélység,
amiben Ő benne nincsen.
Arasznyi életünk alatt
nincs egy csalóka pillanat,
mikor ne lenne látható az Isten.

De jaj annak, ki meglátásra vak,
s szeme elé a fény korlátja nőtt.
Az csak olyankor látja őt,
mikor leszállni fél az álom:

Ítéletes, zivataros,
villám-világos éjszakákon.