Könny

A nyitott sír felett
lomha fekete varjú száll.
Két szárnycsapás közt rám mered
a dermesztő Szabály.

Ijesztő gyengeségem
megbúvó-nyüszítő állat.
Tegnapi hecceket idézek
vitákat,

hogy elfojtsam könnyem
s önzésem senki se lássa;
mert részvétlenség lenne
és magam – siratása.

De törvény,
hogy a halál csak az élőnek fájjon;
remegjek – gyászod örvén –
önnön tragédiámon.

A göröngydübörgésbe
cérnafüttyös cinke pityeg.
Oldozó könnycsepp éget
s legördül. Legyen a tied.

Nem múlik el a szerelem

Nem múlik el a szerelem
Csak fegyelmezett lesz.
Szavak nélkül is mindent tudó,
Pillantásból is értő
Messzeségből is megérző
A lélekrezdülést is fölfogó
Bizonyosság.

Nem múlik el a szerelem
Csak aggódás lesz.
Minden köhintést számontartó,
Mindenben betegséget szimatoló
Mindíg virrasztó, örök féltés
És bátorító ölelés.

Nem múlik el a szerelem
Csak ellenállás lesz.
Reszkető, fájdalmasan szép
Tiltakozás
A halványuló pipacs hullása
Ellen,
A ráncokban megbúvó nagy törvény
Ellen,
Minden sírba húzó emberi béklyóval
Szemben.

Nem múlik el a szerelem
Csak tüntetés lesz.
A mozdulatlanság..
A kimondhatatlan tehetetlenség
Ellen,
A keménykoporsó,..
A meredt szemű,..
Kibírhatatlan csönd,
A választ nem adó
Néma temető ellen.

Nem múlik el a szerelem